Anyukák, kisgyerekeitekre szoktatok rákiabálni?

Általában mindig 2× mondok el valamit, de ez kezdetek óta így van nálunk. Ha ez nem hat a lányomra, akkor jön a hangsúly és mint a kis angyal máris csinálja, amit kell.

Elég türelmes vagyok, volt, hogy 1-2 óra elteltével szóltam 2×.. de most már így 4 évesen nem várja meg a 3. figyelmeztetést.

Amikor még kicsi volt (1 év körüli), akkor sokan megszóltak, hogy milyen szigorú vagyok a lányomhoz és hogy nem élvezi a gyerekkorát. Én úgy vettem észre, hogy eléggé élvezte és élvezi is, csak kellenek neki határok, amin belül mozoghat. Nyilván, ahogy idősebb lesz, úgy gyengülnek a határok. Pl. 8 évesen egyedül is átmehet az úttesten

Jelenleg úgy érzem, hogy a lányom 100%-ig hallgat rám is és az apjára is, míg vele egykorú más szülők gyerekei nem igazán.

Nem mondom, hogy a mi/én nevelésünk a legjobb a világon, de azt hiszem egy cseppet annál jobb, hogy a fejét a homokba dugja vagy más kertjében a virágokon ugráljon.

Huu...hat sajnos szoktam kiabalni:(. 21 honapos a fiam,es bizony van,hogy 10x elmondok valamit,szepen kerem,kedvesen,bagozik ram.Viszont leginkabb akkor szoktam nagyon ideges lenni,amikor hisztizik,es nem akarja abbahagyni a nyafogast...turom egy ideig,de amikor elpattan a cerna,akkor rakialtok,es abbahagyja.Nem szoktam szidni sohasem,csak ennyi,hogy "fejezd mar be","legyen eleg",ilyenek.

Utalom magam miatta,de sokszor nem lehet szep szoval,sajnos!

A gyereke mindig addig feszegetik a határt amíg tudják.

A határt te húzod meg, és ök tisztában vannak vele hol is van ezt, de minden alakalommal elmennek a határ széléig.

A határt jelezheted kiabálással. ìgy mikor rájuk kiabálasz már egyböl össze szedik magukat. Sok szülönél a seggre csapás, kézraecsapás vagy verés a határ jele, a gyermeke minden alkalommal elmegy addig míg ezt a határt el nem éri. A jobb eset a nagyon szuper szülök, pedig elég egy csúnya nézés, egy feltett új és a gyerek mar tudja, hogy az a határ.

Szóval szerintem a legtöbb anyuka a kiabálást választja, én is ezt teszem, a lányom már tudja a hanglejtésböl és a nézésböl hogy milyen mérges vagyok. de minden alakalommal elmegy eddig a határig.

Nekem 2 éves a fiam. Dackorszak, önálló akarat.....

Sokszor rá kellett szólnom, hogy pl. tegye el a cipőjét, vagy ne tekergesse a tűzhely gombjait.

Nálam is elszakad a cérna, x. alkalommal már kiabáltam. De rájöttem, hogy semmit sem ér. Inkább azt mondom, neki: " Nézzem milyen ügyes vagy, milyen szépen tudod a cipőket egymás mellé tenni a szekrénybe? Már rohan is és utána nagyon büszke, amikor megdicsérem.

A tűzhely gomboknál meg inkább eltereltem a figyelmét: "Adnál nekem egy kanalat a fiókból, mert maszatos a kezem." Szintén büszke volt, hogy segíthet, és elmúlt a gombok tekergetése is. Persze milliószor megbeszéltük, hogy veszélyes csavargatni, meg forró. Ezt tudja is.

Szerintem a kiabálás semmit nem ér. Persze mindenki emberből van! :)