Nektek milyen a gyerekorvosotok?

3 orvos van a korzetunkben, mi olyanhoz tartoztunk aki nagyon nem volt szimpi, ezert mar terhesen "rajartam" az altalam kiszemelt dokino nyakara, hogy vallaljon el minket.

Hetente hivogattam valahol a huszadik hettol kezdve, es a gyerkoc szuletese elott ket nappal beadta a derekat :D

egyebkent idos doktorno, nagyon kepben van, nem tomi a gyereket antibiotikummal, hihetetlen naprakesz mindennel kapcsolatban. o kimondottan szereti ha "zargatom" akarmilyen huyeseggel is, a gyerek erdekeit nezi.

amig a vedono egy mobilszamot sem adott, a dokino megadta az otthoni szamat is, es a lelkemre kototte, hogy hivjam ha barmi van.

Nagyon megerto, kedves, bar van egy stilusa, amit sokan nem szeretnek, de en nagyon tisztelem/szeretem.

Valószínűleg ha nem járom ki nála, hogy átvegyen minket, nagyon utalnam dokihoz vinni a gyerkocom, mert akihez tartozunk nyaralas alatt helyettesitette a dokinkat, hat finoman szolva is nem tett ram jo benyomast.

szoval szerintem altalanos, de vannak kivetelek.

A körzeti gyerekorvos, akihez tartozunk olyan, mint a tietek. Igen hamar le is váltottuk, konkrétan mikor a gutaütésgyanús egyéves gyerek problémájára annyit bírt mondani, hogy vigyem be másnap délután hozzá a rendelésre. Szerencsére találtunk egy olyan dokinőt, aki bár nem körzetes, közel lakik hozzánk, és nem vette zaklatásnak, ha néha felhívtam, ha beteg volt a gyerek. Sőt, házhoz jön!

Azt gondolom, aki gyerekorvosnak megy, az nem engedhetné meg magának, hogy „fásult” legyen. Persze, tudom, milyen rossz helyzetben vannak az orvosok, de az istenért, ha valamelyik szakmában hivatástudattal kellene rendelkezni, akkor az orvosoké az. A gyerekorvosoknál plusz „nehezítés”, hogy ott vannak a gyerek mögött az aggódó szülők, és igenis, kell tudni őket is „kezelni”, mármint lelkileg.

Nem vagyok az a típus, aki a gyerekén esett egy karcolás miatt sírva fakad, azonban olyan igen, aki ha orvoshoz fordul, a legteljesebb körő felvilágosítást kéri, és korrekt hozzáállást. Azt sem várom, hogy gügyörésszen a gyerekemmel, sőt, viszont ég és föld, ha egy hivatását és a gyerekeket szerető ember kezeli a gyereket, mint ha nem.

Ja, ami még nálam fontos szempont volt, hogy jöjjön házhoz az orvos. Hajlandó vagyok ezért fizetni, mert nem kívánok a féléves gyerekkel rendelőben várakozni egy oltásra, és esetleg elkapni mindenféle kórságot – vagy másképp: nem kívánok a beteg gyerekkel egy rendelőben várakozni, és rákapni még más kórságot.

Igazából nekem az a szimpatikus, amit idősebb rokonok meséltek, hogy a gyerekorvosok ismerték a gyerekeket, egészségesen is látták őket időnként, tudták, hogyan fejlődnek, mi az adott gyereknél a normális, mi nem. Tudom, hogy manapság ez megvalósíthatatlan, de erre kellene törekedni, mi az értelme a fene nagy civilizációnknak, ha egyre embertelenebb?

A miénk egy negyvenes férfi, olyan tipikus "doktorbácsi", olyan nyugodt és megfontolt, meg látszik rajta, hogy nagyon szereti a gyerekeket. Ja, és még a szülőkhöz is van türelme :D

Mi elég ritkán járunk hozzá szerencsére, de olyankor mindig minden kérdésemre válaszol, elmagyaráz mindent, nekem egy rossz szavam nem lehet rá.

Hááááát, érdekes.

Középkorú nő. Mindaddig elég tuskó volt velünk, amíg nem toltuk a lóvét. Megmondom őszintén, én nem gondoltam, hogy egy sima státuszvizsgálatért - 1,2, 3 hónapos - pénzt kellene adnom. Neki ez a dolga, kapja érte a fizetését. Én sem kapok semmi pluszt azért, mert a munkám végzem. Onnantól kezdve, hogy adtunk, egészen másképp bánik velünk.

Csak egy sztori:

Beteg volt a lányom, de a dokinkat más helyettesítette.

A felírt antibiotikumra allergiás lett (penicillin)...

Következő betegség alkalmával már a saját dokink rendelt. Kérdezi, hogy allergiás-e a gyerek valamire? Mondom: igen, a penicillinre!

Erre fel fogja, és felír egy olyan antibiotikumot, amit penicillin érzékenyeknek nem lehet adni!!! Ez akkor derült ki, mikor elolvastam a betegtájékoztatót. De még jó, hogy elolvastam!

Szóval ilyen a mi gyerekorvosunk. :(