Orvosi vizsgálatot, hogy viseli gyermeketek?

Szia!

Hát nem akarlak elkeseríteni, de ez függ a fiad "személyiségétől" is, írom úgy ezt, h az enyém 3 éves, és eljutottunk odáig, h be mer menni az orvosi rendelőbe. De semmire nem válaszol, lehajtja a fejét, itthon meg egy igazi kis dumagép....

De ő már kicsinek is iylen volt, semmi orvosi/kórházi előzmény nem volt, nem lehetett sose rendesen megvizsgálni, mert visított.

DE ami a jó hír, h ezt ki fogják idővel nőni, már azért kezd egyre inkább "bátorodni" az enyém is.

6 hósan mikor kapta a kötelező oltást a lányom, akkor 3-an fogták le, hogy a doki be tudja adni neki a szurit. Na azóta nem szereti a dokinénit. Már majdnem 3 éves. Mikor már az utcába befordulunk, akkor elkezdi mondani, hogy nem megyünk doktornénihez, ugye? És nyafog, hogy nem akarok menni doktornénihez.- Egy ideig bejött, hogy mondtam neki, hogy ad neki a dokinéni matricát. De nem hatotta meg túl sokáig. Mikor várakozunk a váróban nincs gond végülis, elücsörög az ölemben, de mikor már megyünk be, elkezd sírni. Végigsírja a vizsgálatot (torokba nézés, szív/tüdő hallgatás). A státuszokon is ez volt mindig, nem tudták megmérni a hosszát, a súlyát is csak nagyjából, mert nem hagyta. Bölcsiben szintén nem tudták egyszer sem megmérni se a hosszát, se a súlyát. Mára pedig már ott tartunk, mivel ugyebár már nagy áés tud beszélni, hogy eltolja a doki kezét, amikor vizsgálni akarja, meg visszabeszél neki, hogy "hagyjad békén Kirát", meghogy "ne csináld már", meg sír, és közben ordítja, hogy nem akarom, meg mikor miket mondd neki. Mindig le kell fognom a kezét.

Kitartást kívánok neked, és szerintem csak reménykedni lehet, hogy minél hamarabb kinövik ezt a félelmet.

A fiam 2évesen már segítette a "munkánkat". Most a 3évesen nagyon de nagyon élvezte a vizsgálatokat(tök tetszett neki a hallásvizsgálat meg a látásvizsgálat)

De a papír kitöltésénél már közölte, Anya menjünk már, ez unalmas.

És érdekes, mert már 2szer volt sajnos 1hetet khban hörgőgyulladással, voltunk már felrepedt buksival is a sebészeten(ott még vérző kobakkal nekiállt szétkapni a rendelőt barátkozott a dokival, kérdezte mi lesz a fejével), szóval ez rettentő gyerekfüggő.

A lányom most barátkozott meg a dokival, egy hang se sok amikor megkapta a 18hónapos oltását. És tök élvezte a mérést. Előtte azért volt cirkuszolás a kicsinél... Egyszer csak jobb lesz. Kitartást.

Jah és ne görcsölj rá, plusz nem lehetne, hogy a papírokat nálatok töltse ki a védőnőtök, a mérés egy hét nem sokat számít, az megvan. Komolyabb státusz 3évesen van, azt nem lehetne ellébecolni.

Az én lányomnak semmi stresszt nem okoz már kb. 2 éve az orvos. Alig várja, hogy a doktornő végezzen a vizsgálattal, aztán már megy is a kisgyerekeknek fenntartott vizsgálóasztalra, ledobja a cipőjét, meglöki a forgójátékot, kéri a matricát, mert az jár. :)

Viccet félretéve, amikor kisebb volt, ordított az orvosnál, aztán vettünk neki egy orvosi játékot (hallgató, hőmérő, toroknéző stb.) ő is eljátszotta az orvost, mi is megvizsgáltuk őt, amikor pedig legközelebb mentünk az orvoshoz, elhozhatta a hallgatóját és megmutathatta a doktornéninek. Na azóta nincs sírás és félelem. :) 4 éves kislány anyukája.

Üvölt, szorítja a nyakam és nagyon kétségbe van esve szegénykém. Amikor egyszer az utcán találkoztunk a doktorbácsival akkor is elbújt és félt tőle.

18 hónapos kisfiúm van.