Az a jó anya akinek úszik a háza a koszban, mert minden idejét a gyerekre szenteli?

én nagyjából egyetértek az idézettel

a Vekerdi ezt mondta:

"Mit üzenne az édesanyáknak, mit tegyenek, hogy gyermekeik boldogok legyenek?

– Próbálják meg jól érezni magukat, mert az nagyon fontos a gyereknek. Tudjuk, hogy a gyerekek kiszívják a vérünket, rágják a húsunkat. Ez így van, ezért meg kell néha szabadulni tőlük. Időként kell, hogy anya is szabadon lélegezzen, elmenjen a férjével vacsorázni, moziba, hogy aztán a gyerek újra egy pihentebb, rághatóbb anyát kapjon vissza. Nagyon fontos, hogy az anya jól legyen. Hogy tudjon örülni az életnek és a gyereknek, és ne csak szenvedjen tőle és a rengeteg tennivalótól."

"Könyörögve kérem az anyákat, hogy ne vasaljanak, mert a vasalás egy pokol. Nem lehet úgy háztartást vezetni, mint régen, amikor nagycsaládok éltek együtt, és amikor háztartási alkalmazottak voltak. Legyen rendetlenség a lakásban, legyen kedély az otthonban, lustálkodjon, pihenjen az anya. Ne adja át magát ezeknek a hajszolásoknak, amit a külvilág és nem egyszer, mi férfiak szeretnénk kipréselni a nőkből."

nem azt mondom hogy mi úszunk a koszban, de bizony én kevesebb házimunkát végzek mióta megvan a kisfiam, nem porszívózok és mosok fel minden nap, csak hetente egyszer, és - lehet sokat olvastam Vekerdit - soha nem vasalok :))

És nem szeretnék nagyképűnek tűnni, távol álljon tőlem, de pár hete volt a 3 éves vizsgálat, és a védőnő el volt ájulva, hogy mennyire okos a gyerek, mennyi mindent tud :D ami lehet részben genetika, de meggyőződésem, hogy nagyrészt a vele való foglalkozás eredménye

Szerintem túlreagáltad a dolgot, nyilván nem arról van szó, hogy a választás az lenne, hogy undormány koszban fetreng az ember, de folyton a gyerekét nyöszteti, vagy csillog-villog a lakás, de szegény gyerekre rá sem néznek.

Ahogy írták mások is, az arany középút a megoldás. Mivel nekem nevelőanyám tisztaságmániás volt, tudom, milyen rémisztő az, ha valaki álló nap a szöszökkel és morzsákkal van elfoglalva, ha valaki leteremti a kicsi gyerekét folyton, mert morzsál evés közben „az éppen most felmosott padlóra” (ami egyébként mindig „éppen most” van felmosva, mert naponta képes többször is így tenni). Aztán meg várja az elismerést, hogy ő a szívét-lelkét kiteszi, folyton csak a házimunkát végzi, és senki nem köszöni meg neki… az ilyen esetben igenis arra vágyik az ember, hogy egy kicsit nagyobb kosz legyen, de nyugi, ne kelljen lábujjhegyen járni és folyton résen lenni, nem rontod-e szét a nagy-nagy rendet, tisztaságot.

Teljesen igazad van, a gyerekeknek jó, ha tudnak egyedül játszani, nem kell folyton csimbummcirkusz köréjük, sőt!

Szerintem az idézet arról szól csupán, hogy nem kell ráfeszülni a házimunkákra, versenyt rendezni abból, hogy kinek csillog jobban a lakása, hanem hagyni kell magunknak időt arra, hogy olyasmit csináljunk, ami nekünk és a gyereknek is jó. Mert ha mondjuk én szeretek néha olvasni, az kikapcsol, akkor amíg a gyerek alszik, inkább olvasgassak, mint súroljam a mosdót, mert az előbbitől jól fogom érezni magam (ergó a gyerekkel is türelmesebb, kedvesebb stb. leszek), utóbbitól meg mártírnak érzem magam, akinek nincs megállás. Persze akinek az a hobbija, hogy a lakását suvicskolja, arra az egész nem áll, hiszen ő ettől érzi jól magát – hát tegye ezt.