Az a jó anya akinek úszik a háza a koszban, mert minden idejét a gyerekre szenteli?

elmondok egy példát, nálunk az egyik nagyinál egy porcica sincs a földön soha, minden ragyog,az almák az asztalon kifényesítve (nem viccelek) semmihez nem lehet nyúlni, a gyereknek ki van jelölve pár játék és az erkély (van játszótér is, de oda le kellene vinni), de ha ott leesik a kavics, éktelen haragra gerjed és betessékeli a szobába. Mindig kihangsúlyozza hogy széttakarította magát, lecserélte a függönyöket, mindent felmosott stb, de az unoka frusztrált ott, boldogan öltözik ha mondjuk hogy megyünk.Pelust nem cserél neki, ha nem eszik szépen a gyerek, elveszi az egész ételt tőle, hogy ennyi volt.

A másik nagyinál többen élnek a lakásban, ebből egy ember ágyhoz kötött, akit ágytálazni kell, több ember jön-megy és koszol, több állásban dolgoznak,emiatt nincs makulátlan rend és nincs tisztaság. Nem mocsok van, de tény, nem jut ideje nagyinak a többi ember után mindig mindent elrakni, sem naponta porszívózni, de ha odamegy az unoka, ott gyereknek érzi magát,foglalkoznak, játszanak vele,mondókáznak vele, mesét olvasnak, sétáltatják, nem ültetik le egy sarokba, hogy nehogy megfogjon valamit.Ott boldog és emlegeti őket, ha eljövünk.

Tudom hogy a kérdés szülőkre és nem nagyszülőkre irányul, de én gyakorlatban látom így, egy gyereknek mi a fontos. Szerintem egy alap tisztaság kell hogy legyen, hiszen ezt viszi tovább a gyermek, de gyereklét szempontjából a második eset az ami boldoggá teszi.Én speciel most babát várok és nagyon rosszul viselem. Örülök ha túlélem a napot míg a férjem hazajön, napközben csak játszunk, ha alszik, én is pihenek és ez így is marad, amíg ennyit hányok. Vannak olyan esetek amikor bizony nem tud annyit teljesíteni az ember lánya minden fronton, amennyit szeretne és én most a gyereke(I)m érdekét tartom szem előtt, mivel veszélyeztetett vagyok.

Van egy barátnőm, 25 éves, 2 éves a kislánya.

Amit náluk láttam (én még nem vagyok édesanya), az az,hogy amikor a kislány még aprócska volt,és nem nagyon lehetett elmozdulni mellőle,apuka takarított. Ez elsőre furának hangzik,de szerencsére ők olyan jól elvannak,hogy ez nem okozott gondot. A barátnőm kiment 1-1,5 órára sétálni a kicsivel,addig apa portalanított,feltörölt,ilyenek.Most,hogy a kislány nagyobb, alvásidőben (ha nem téblábolunk ott a többi barátnőmmel), anyuka rendet rak, reggel kimos, kaja után azonnal elmosogat,addig a kislány tévézik,játszik vagy csak ül a székében és mondja a magáét. :) Jó ezt látni, irigylem azt,hogy ilyen "gördülékenyen" mennek a dolgaik,bár biztos,hogy kívülállóként egyszerűbb.

Nem látok bele ebbe,nem tudom,milyen anyukának lenni. De ismerem magam nőként annyira,hogy tudjam, nekünk nem csak az a lényeg,hogy takarítva legyen,hanem hogy ápoltak legyünk,ki legyen szedve a szemöldökünk, ilyesmik. Nem akarok szónokolni,meg ítélkezni,vagy akármi,de azt gondolom,mindenkinek arra van ideje,amire időt szán. Nem fogom elhanyagolni a lakást, ha kisbabám lesz,és magamat sem, amellett nyilván,hogy Ő lesz mindenben az első,és nem fogok kiakadni,ha teszem azt 3 napig nem lesz felmosva. De az időmet biztos úgy alakítom majd,hogy a padló ne legyen "ragacsos",és koszos a tűzhely.Azért ez alap,akárki akármit mond.

Nekem a fiammal meg kellett újra tanulni a háztartást.

Egy időben csak a kicsi volt, na gondolhatod, úszott a lakás, aztán átestem a ló másik oldalára, ordító kicsi amíg én patikatiszta lakást varázsoltam, aztán próbáltam összehozni, de az addig felgyűlt feszültség miatt nem ment, kész káosz volt, én is bele"betegedtem".

Aztán kopkop ráncba szedtem magam, és sikerült. Mára két kicsit is ellátom lelkileg, játékkal mindennel, és a ház sem úszik. Meg kellett tanulnom. Hiába tudtam mi fán terem a háztartás vezetése, azért egy új emberke csak egy új emberke.