Sógornőm úgy nevel, hogy nem nevel, ma döntöttem úgy hogy nagyon ritkítjuk a találkozásokat emiatt, gáz vagyok?

3 gyerekem van, neki 2. Mindig is úgy voltam vele hogy igyekeztem jóban lenni így a rokonsággal, mivel nagyszülők nincsenek, és csak egy egy testvérünk van a férjemmel, gondoltam ha már úgyis kevesen vagyunk, legalább mi tartsunk össze ápoljunk szoros kapcsolatot. De nem tudok elmenni emellett ahogy ők "nevelik" a gyerekeket.

Míg kicsik voltak a gyerekek, addig ez annyira nem volt feltűnő hiszen "pici még" felszólítással legyintettünk, meg hogy majd kinövik.

Azóta 3 gyerekem van és látom hogy igen, van olyan életkor amit "ki kell nőni" de ők ezen már rég túl vannak és még mindig úgy viselkednek mint aki másfél-2 éves.

A fiúk 5.5 és 4 évesek. Ordítanak ha valamit nem kapnak meg, agresszívak egymással nagyon, sírnak sikítanak szinte ok nélkül bármiért. Mocskos szájuk van.

És semmiért se jár büntetés, ezért egyértelműen látszik hogy a határaikat feszegetik őrjőngésig.

Néha kiabálnak velük, de hát az lepereg.

Egyrészt az én gyerekeim ezt látják hogy így is lehet viselkedni, és úgy érzem dupla annyit kell "melóznom" velük hogy visszabillenjünk a normál kerékvágásba.

Tehát egyértelműen rossz hatással vannak rájuk.

Másrészt durvaságba fordul a dolog, tehát bántják is az én gyerekeimet. Én persze nem hagyom, közbe lépek meg próbálom elterelni őket de ugye ők nem az én fiaim, nem szólhatok bele a nevelésükbe. Viszont belefáradtam hogy így zajlik egy találkozó: mi elmegyünk hozzájuk (ők arra fogva hogy rosszul állnak 10 esetből 2szer ha jönnek, többi 8szor mi, azt nem taglalnám hogy minden hülyeséggel elárasztják a gyerekeket akik jódolgukban már nem is örülnek az ajándéknak) de mindegy, mi megyünk. Megérkezünk egy 10-15 percig aranyosan örülnek egymásnak, eljátszanak megmutogatják egymásnak a játékokat. Aztán a fiúk elkezdenek eldurvulni. Amivel ott játszanak az mindig az övék nekik egyből az kell, ha nem kapják meg olyan ordítás van hogy az én fejem is szétesik tőle.

Ha van vmi közös étkezés ott is mindent megcsinálnak amit csak tilos nálunk (felugrálás, egymás tányérjába pakolászás ocsmány beszéd).

Szóval én arra jutottam ma (már a férjemnek is mondtam) hogy akkor én most ezt így őszintén elmondanám a sógornőmnek , adnék neki (ha szeretne egyáltalán változtatni miattunk) 2 hetet hogy legalább a szándékot lássam hogy rájuk szól igenis vagy valamit kitalálunk közösen (mindig csak fél családdal találkozunk vagy nem is tudom) vagy pedig nem fogunk menni csak évi 2szer.

Ez nem fenyegetés, meg nem is arra akar kimenni ez a kérdés hogy akkor most jól dumáljuk ki a sógornőmet, mert amúgy meg tökre bírom, jól elbeszélgetünk( vagyis hát már egy ideje nem tudunk csak pár mondatot váltani mert folyton a gyerekeket választom külön).

Rendes csajszi és ő is szenved a két fiától van hogy sír is stb.

De az elve az hogy nem szabad büntetni mert az rosszat tesz nekik, csak ilyen korban vannak, épp oviba kerültek, épp betegek épp ez épp az mindig van valami kifogás.

Szerinte ezt KINÖVIK a fiúk ! Higgyem el, hogy kinövik mert ez egy ilyen életkor ő olvasta hogy sok bennük a feszültség. Hol olvashatta vagy milyen elv ez? Én nem ismerem. Valaki esetleg?