Mit csinálnátok, ha az anyátok a családi találkozásokat kizárólag "unoka-láthatásként" fogja fel?

Első, azért ez egy kicsit más helyzet. Én nem is értem, hogy téged a te helyzeted miért idegesít, hadd élvezze már a nagymama, hogy az unokájával lehet egy picit, nem fog belehalni abba senki, hogyha csak ő van vele egy darabig, te meg mondjuk a másik szobában olvasol vagy pihensz...

Kérdező, a másik gyereked jól értem, hogy fiú? Esetleg a lányod az első gyerek? Lehet, hogy az első unokája szent, a "többi" pedig csak a maradék. Én a helyedben meggondolnám, hogy ki akarom-e tenni annak a másik gyerekemet, hogy a saját nagymamája nem törődik vele, de a testvérével igen..

Kedves első, ennek a weboldalnak az a lényege, hogy pár mondatból ítélünk, mert mást nem tudunk tenni. Sajnálom, ha megsértettelek, de eléggé úgy hangzottál, mint a tipikus anyatigrisek, akik szerint a gyerekük senkinél sincs jó kézben, csak náluk és a saját anyjuknál, az apai nagymama meg a közelébe se jöjjön, és egyébként is a gyerek nem bír ki öt percet az anyja nélkül. Ha ez nem így van, akkor vedd úgy, hogy nem írtam semmit.

Egyébként a kérdezőnek is válaszoltam, amennyiben nem tűnt volna fel, de azért köszönöm a javaslatot.

Egyszerű: nem jöhet hozzátok. Pont. Ha a lányod kötődik hozzá, akkor őt elengedheted, ha akkora, hogy elmehet a anagyival, de hozzátok nem jöhet. A saját lakásotokban, a saját családotokban a szabályokat TI diktáljátok - legalábbis egy felnőtt ember ezt szokta tenni.

Azzal, hogy nálatok, a saját lakástokban aláz meg, szemétkedik, megoszt (egyik unoka igen, a másik nem), kelti a feszkót és kavarja a s&art, azzal valójában hozzátok pakolja le a frusztráltságát. Nem szabad hagyni. Menjen szépen haza és ott kavarja a fekát és ott okozzon másoknak fájdalmat - ha mások elmennek hozzá azért, hogy megkapják a fájdalmukat. Ha nem, akkor magára marad, mint minden hozzá hasonló önző ember.