Hogy viselte az óvodai beszoktatást a 3 éves kisgyereketek?

Szia ! Nálunk az első 2 hét remekül telt, tiszta könnyű volt. Aztán 2 hét után rájött, hogy ez már így fog menni, onnantól sírás volt minden reggel / már itthon is / . Kb. 2-3 hét volt ez. Borzasztó volt, de mindig az lebegett a szemem előtt, hogyha engedek, akkor csak rosszabb lesz. És ez így is van, sokkal többet ártasz, ha haza hozod, sokkal nehezebben szokik be. Aztán már 1-másfél hónap után semmi gond nem volt, ez volt tavasszal. Én itthon sírtam fél napokat, alig vártam, hogy mehessek érte, most meg már teljesen jó, hogy én is dolgozok.

SOk kitartást kívánok, kelleni fog.

Mi nem vagyunk átlagos helyzet, mert egyrészt én itthon vagyok a kisebbekkel, tehát a lányomnak nem volt muszáj oviba menni (ő szeretett volna), másrészt nagyon hiperszuper alapítványi oviba járunk. Itt az a szokás, hogy akármeddig tart, a szülő ott lehet a gyerekkel, vagyis ha hetekig kell anyának is oviba mennie, hogy a gyerek beszokjon, azzal sincs semmi baj. Síró gyereket nem vesznek ki az anyja kezéből és ez nagyon jó. Igazából nem is láttam még abban az oviban síró gyereket. A pelussal is megértőek, az óvónők képesek és hajlandóak pelenkázni is, ha kell. Nekem a lányom amikor kezdtük az ovit, még eléggé szerette a cumisüvegét (cucukát, ahogy ő hívta) és azzal könnyen meg lehetett nyugtatni ha valami gondja volt akkor is, ha én nem voltam a közelben. De nálunk ezt is lehet, a gyerek behozhatja a cumiját, cumisüvegét, kedvenc játékát, akármit, amitől biztonságban érzi magát. A vezető szerint 3 éves gyerekektől nem várható el, hogy gyorsan alkalmazkodjanak a megváltozott körülményekhez és elhagyják a megszokott dolgaikat. Így aztán a gyerkőcök hipergyorsan megszeretik az ovit. A lányom is így volt ezzel.

Egyszer-kétszer előfordult, hogy az én lányom is sírt és nem akart ott maradni. Ilyenkor én egy percet sem gondolkodtam, egész egyszerűen hazahoztam, hogy rendben van, ha nem akarsz, nem kell menni. Megbeszéltük itthon a dolgot és azt is megerősítettem a gyerekben, hogy soha nem hagyom ott őt sehol úgy, hogy nem érzi jól/biztonságban magát. Nálunk ez bevált, a gyerek biztonságban érezte magát, jó volt neki a tudat, hogy nincs kényszer, az ovi egy szuperjó lehetőség csupán, soha többé nem volt probléma. Szereti nagyon az ovit, az óvónéniket.

Ne legyél már tiszta para, nem lesz semmi baj. Enyém 2 év 7 hónaposan szokott be oviba (!!), nagyon ügyes volt és azóta is tök jól szuperál. Pedig az a sok szabály, ami egy oviban van, nem kis kihívás egy 2,5 évesnek, bizony.

A sírós rész két hétig tartott, úgy kellett rólam lefejteni - ahogy többen is beszámoltak már erről itt a gyakorin. De ez nem baj, az elszakadásnak meg kell lenni, ez olyan, mintha letépnél egy sebtapaszt. Ha nem is búslakodna utánad, vagy nem is örülne, mikor érte mész, az lenne inkább aggasztó.

Sokat gondolj arra, hogy ÜGYESEK VAGYTOK, lazák vagytok, klasszul fog menni, derűsen állj hozzá a változáshoz, de ne fess idilli képet az oviról. Én mindig mondogattam magamnak azt is, mikor rámjött a kétségbeesés, hogy MINDENT MEGOLDUNK. Együtt vagyunk, egészségesek vagyunk, mindent meg tudunk oldani!!

Menjetek el néha az ovihoz, kukucskáljatok be az udvarra.

Mindig mondd el neki, hogy te nem leszel ott vele, csak az első napokban, de mindennap érte fogsz menni, akármi történjen, minden délután hazamész vele ha a fene fenét eszik is. Mesélj neki az oviról, pl hogy mindennap bevihet magával egy játékot, alvós állatot, hogy lesz jele, lesz saját fogkeféje amit majd neki kell egyedül megtalálni és egyedül használni, hogy mindig szólni kell majd az óvó néninek, ha ki akar menni a szobából, ilyenek. Válasszato együtt ovis zsákot, tisztaságcsomagot, benti cipőt stb.

Sose mondd majd elváláskor, hogy mindjárt jövök, mondd meg mindig az igazat, ebéd után jövök, uzsonára jövök stb. Az elválás derűs legyen és rövid, nagy mosoly, nagy ölelés, uzsonnára jövök érted, játsszál sokat, kicsim! És már mész is.

Nagyon fontos, hogy a fejedben helyre tedd a dolgokat. Beszélgess a beszoktatás alatt az óvónővel, hogy kialakuljon felé a bizalom, mondd el neki, amit szeretnél, ami miatt aggódsz, meglátod, meg fog nyugtatni. És határozd el, hogy igenis bízom ebben a nőben, jól ki fogunk jönni, vigyázni fog a kisfiamra és segíteni fog neki beilleszkedni. Nálunk a beszoktatós kicsiket akár hónapokig még fel is veszik az óvónők, pedig ez nem kis teljesítmény ha jobban belegondolsz. Minden délután kérdezd meg a kisfiadat, mit játszott az oviban, és ha az óvónőről mesél, hogy pl együtt színeztek, mindig mondd el, "Jaj de aranyos ez a Zsuzsi néni! Veled színezett?" Érezze a gyerek, hogy bízol az óvónőben, így tud ő is megbízni benne.

Minden aggodalmadat beleírhatod (persze kulcssazavakban, rövid mondatokban) a beíratkozásnál kitöltendő adatlapra, vagy akár előre írhatsz egy rövid jellemzést a kisfiúról. Pl: csak pelenkába kakil, kérem, hogy székelési inger esetén legyenek segítségére a wc-be kakiláshoz. Amúgy látni fogja, hogy más gyerekek is wc-be kakilnak, hamar menni fog neki is, mert kis utánozó majmocskák még ebben a korban, és még jó darabig.

Októberben már dagadni fog a melled a büszkeségtől, hogy milyen fasza vagány kisgyereked van, aki klasszul elvan az oviban, élvezi az izgalmas környezetet, a gyerektársaságot, az udvari játékot és flottabbul vette az akadályt, mint a mamája!! :)