18hós kislányom sokszor játszana az apjával, de ugy látom az apja mellőzi őt. Mit tegyek ilyenkor?

Sajnos nem vagy egyedül ezzel.Az én párom is ilyen....

Persze van amikor kis időre elvan vele, de az nagyon-nagyon ritka.Hogy viselem?Rosszul,sokszor veszekszem vele ezen, de nem megyek vele semmire....és ő még szeretne másik babát..

Tudom, a lányt is imádja, de mégsem tud mit kezdeni vele.Pelenkázni sem tudja,vagy inkább nem akarja,etetni nagyon ritkán....Szóval, tűrni, elfogadni....lelépni....nem tudom.

Hát az én apám is ilyen volt.Sosem törődött velem,pedig akart(állítólag),egyszer nem játszott velem,ráadásul 2 éves koromban lelépett Németországba hogy legyen pénzünk,még most is ott dolgozik,1-2 havonta hazajön pár napra,lényegében olyan mint egy vasárnapi apuka,csak ők nncsenek elválva.A bib,hogy amíg nem repültem ki és nem költöztem a fővárosba rám sem sz@rt szó szerint,mindig bántott,én voltam a fekete bárány,sosem volt hozzám egy kedves szava sem.Most,hogy már 20 éves vagyok akarja bepótolni az elvezsett éveket.A bibi,hogy én meg most már nem akarom.Párt keresek,családot akarok,nem hiányzik egy ilyen nyűg apa,aki azthitte,hogy pénzzel a szeretetem is megveszi...

Szóval megnyugtathatlak,nem vagy egyedül.A férfiak mások mint a nők,,bennünk ott az ösztön,nekik meg csak a,na gyerünk csináljuk meg aztán lesz ami lesz.Ez nem mindne férfira jellemző persze,aki nem inge ne vegye magára,de sajnos az esetek többségében így van.A baj,hogy ez a nem törődöm,nem játszom vele érzés,benne fog maradni a gyerekben és ki is fog hatni a későbbi életére,a párkapcsolataira stb...

Még nincs minden veszve!!!!18 hónapos a kicsi nem is tudja mit csináljon vele.Ha már nagyobb lesz 2-3 éves akkor már meglátod játszani fog a gyerkőccel.Hisz akkor már tudnak labdázni,biciglizni is megtaníthatja.Vagy szerepjátékkal is jól el tud majd lenni vele.Az én párom is ilyen volt.Soha nem fürdette vagy etette a lányt.Néha tolta a babakocsit de ennyi.Most 5 éves a lányom és birkóznak,legóznak,fociznak.Úgyhogy még ne ítéld rossz apának a párod!Meg fog változni meglátod!Mihelyt tud folyamatosan beszélni a kiscsaj ne félj odaszól az majd neki,hogy igenis apa gyere és játsz velem!:D Ő pedig menni fog mert egy apának a lánya a mindene!:D

Kitartás és légy megértő!

14:23-s vagyok:)

Még annyit,hogy az én párom soha nem kelt föl hozzá éjszaka.És mikor belázasodott és ott virrasztottam a kicsi mellett és hideg vizes borogatást hordtam rá akkor is húzta a lóbört!Ez mind azért van mert nem tapasztalják meg azt az érzést mikor elkezd fejlődni bennünk egy élet.Már az első pillanatban érezhető,hogy egy láthatatlan kapocs összeköt miket a babával.Ez a kapocs az apánál nincs meg kezdettől.Neki ki kell alakítania a gyermekkel és az nem könnyű!Idő kell hozzá.Talán néha hagyd őket egyedül.Menj el fodrászhoz vagy boltba.Ezzel tudod segíteni a párod és nem a veszekedésekkel.Remélem segítettem!:)

Hát igen, talán az a megoldás, hogy vársz még. Majd ha már beszél a gyerek és hívja az apját, hogy apa gyere és nem hagyja békén, akkor majd rájön apuka is hogy értelmes lény a lánya és játékra vágyik. Az apukájával és nem mással!

De amúgy ilyenek a pasik. Nekik igazából ugyanúgy megy tovább az életük, mint eddig. Mit tudnak ők milyen nehéz ez, meg milyen nehéz a bölcsibe szoktatás, a reggeli ceremónia, az új munkába állás és alig levés a kicsivel, netán betegsége esetén nem tudni vele lenni és másnak kell a gyerekkel lenni a munka miatt és még sok minden.

Nekem is voltak, vannak ilyen problémáim a párommal, de ahogy a kislány egyre nagyobb úgy érzem egyre apásabb és már van hogy kint van apuval az udvaron és mintha nem is lenne, de mégis ott van, látom jól van, jól érzi magát apával.

Néha figyelmeztetnem kell, hogy jobban figyeljen a gyerekre, mit mond neki, vagy válaszoljon, ne a tv-t bambulja, de már nagyon sokat fejlődött a kettejük viszonya. Sőt a kicsi reggel aput simogatja, apu átölelheti, nekem most nem mindig engedi. De hát majd kinövi. Majd mikor megérzi apuka is a feltétlen szeretetet, amit a lánya érez iránta és hogy a lánynak rá van szüksége, akkor majd kialakul ez benne. Legalább is így szokott lenni az esetek nagyon magas százalékában. Remélem nálatok is így lesz!

De amúgy ne veszekedj vele, mert lehet rosszabb lesz! Próbálj ne foglalkozni a dolgokka, és néha köddé válni, hogy együtt legyenek, egymásra legyenek szorulva, de úgy hogy apukára az elején ne háruljon sok felelősség, illetve csak felelősség, hanem inkább élmény. Így aztán majd a többi jön fokozatosan magától.

Kitartás! nehéz ez nagyon, de meg fog oldódni idővel! Remélem!