Miért kell egy szülőnek erőltetni, hogy a gyereke szobatiszta legyen? Miért nem lehet megvárni, míg az a gyerek megérik rá, hogy az legyen?

Én az erőltetés szót szó szerint értettem. A szobatisztaságra való érésnek szerintem vannak bizonyos fokai és egyes lépcsőfokoknál el lehet kezdeni próbálkozni. Gondolok itt arra, ha a gyerek felismeri, hogy pisi vagy kaki van a pelenkában, majd felismeri az ingert és már szól előtte vagy jelzi valamilyen módon, hogy kell neki. Én ekkor gondolom, hogy érdemes próbálkozni. De igazi érettségről akkor lehetne beszélni, amikor képes a gyerek visszatartani, nem kell félni attól, hogy kellemetlen helyzetbe kerül, ha elviszik egy olyan helyre és már csak tényleg elvétve vannak balesetek és nem napi szinten több. Persze a folyamat legelején ez előfordul, de amikor már egy gyerek teljesen szobatiszta, akkor ezek a balesetek nagyon megritkulnak vagy elő sem fordulnak.

Ha egy gyerek nem ismeri fel az ingert vagy ha nem szólnak rá, nem ültetik bilire, nem jelzi, nem mondja a gyerek, hogy kell és ilyenkor bepisil, bekakil napi szinten többször, az a gyerek nem érett meg teljesen a szobatisztaságra. Próbálkozni lehet, de sok anya nem csak próbálkozik, hanem egyenesen erőlteti vagy még meg is bünteti érte. Aminek az a következménye, hogy napi szinten vannak balesetek. Ennek van értelme? Szerintem nincs.

Persze, az sem jó, ha 3-4 évesen nem szobatiszta, de ott már a gyerek agyban érett rá, tehát nem az miatt nem szobatiszták.

Én a kisebb gyerekeknél gondoltam az erőltetést. Mivel van a környezetemben olyan gyerek, aki 2 éves kora körül lett szobatiszta. De tényleg. Szólt, ha kellett, nem voltak balesetek. Szerintem az a gyerkőc érett volt rá.

Van egy másik gyerek, akit az anyukája kb. azóta biliztet, amióta ülni tud! Most lesz 2 éves, de még nem szobatiszta. De volt olyan, hogy másfél! órára ráültette a bilire az anyukája a gyereket és mikor másfél óra után sikerült neki, akkor mindenkinek mesélte vígan, hogy ők már binciznek. Na, ez nem szobatisztaság. Ez erőltetés.

Másik gyerek, akinek az anyukája kerek perec megmondta, hogy ő nem hajlandó több pelenkát venni a gyereknek, mert drága, de azért nála a napi 1 doboz cigi elmegy. És ne értsétek félre, semmi bajom a dohányos emberekkel, de ha valakinek arra van és a gyerekére meg nem szán, hát arról meg van a véleményem. Na és ez a gyerkőc már ott van tényleg az érettségnél, de még nem teljesen, még nem kellene elhagyniuk teljesen a pelenkát, néha még volna rá szükség. Mert ez a gyerkőc úgy jelzi, ha kell pisilni, hogy morzsolja a kukacát. De ha valaki ezt nem veszi észre, akkor a gyerek becsurgat, meg bekakil. És ezt bárhol, bármikor megteszi egy nap többször. Én még ezt sem nevezném igazán szobatisztaságnak, de már a határán van. Csak a szülő nagyon siettette. És ezt sem találom jónak.

Nekem is van egyébként egy kisfiam. Őszre lesz 2 éves. Tudja mi a pisi, tudja mi a kaki, az ingert is felismeri, ha olyanja van, szól is, tudja mire való a bili, a wc, de nem hajlandó elülni rajtuk, illetve ő még nem tudja úgy visszatartani. Egy időben minden este fürdés után pisilt, akkor előkészítettük a bilit, egymás utáni estéken belepisilt, aztán próbáltam ezt nappal. És onnantól fogva, már este sem akarta. Vannak próbálkozásaink, próbáljuk szépen rávezetgetni, vannak időszakok, mikor levesszük róla a pelust, de még nem érezzük, hogy teljesen kész volna rá, mert sokszor van baleset, nem tartja vissza, ha elfoglalja magát, nem jelzi, nem szól, csak becsurgat. Ezért nem erőltetem.