Mennyire viseli meg ez a gyereket? Mit ért meg egyáltalán belőle?

Nagyon úgy néz ki, hogy párom nővéréék el fognak válni és van egy 3 éves kislányuk.

Úgy kezdődött, hogy a gyerek anyja sokat fogyott és észrevette, hogy megnézik a pasik. Pár hónapja mesélte a páromnak, hogy boldogtalan és nem szereti már a férjét. Ezzel nem is lenne semmi probléma, mert hát van ilyen, hogy 15 év után kihűl egy kapcsolat. A probléma a viselkedésével van és ahogyan kezeli ezt az egészet! A férjének még nem mondott semmit, amikor már elkezdett pasizni és egyszer lebukott, mikor éppen telefonált a férje pedig elküldte a páromék anyjához. De ennek volt előzménye is, mert már kb. fél éve nem csinált otthon semmit, nem takarított, nem mosogatott, nem főzött, a gyereknek nem volt mit felvennie, mert nem mosott rá, miközben a férj reggeltől estig dolgozott, plusz bevásárolt és főzött mikor hazament. A páromék anyukája pedig kitakarított néha, mikor odament.

Szóval a 3 éves gyerek és az anyja elköltöztek a nagyihoz, aki elég nehéz természet (én 3 hónapot bírtam ki mellette) és folyton veszekednek. Ez a két dudás egy csárdában esete, mert pont egyformák! Közben itt van ez a 3 éves kislány, aki egyre kezelhetetlenebb. Mikor az anyja elmegy, akkor kb. 5 percenként lebiggyed a szája és azt hajtogatja, hogy "anya nem jön értem!", csapkod, harap, ütöget, mindig az ellenkezőjét csinálja annak, amit kérnek tőle. Pár hónapja jár magán bölcsibe, ahol már első nap sarokba állították, mert szándékosan kiborított valamit, de ismeretlen volt számára a "nem" szó is, amit ugyan hallott otthon, de csak nevetett rajta. Az anyja ott hagyja a nagyival, ha ő el akar menni bulizni, az sem érdekli, hogy már annyira sír a gyerek, hogy öklendezik. A nagyi szereti és foglalkozik vele, ha kell, de ő sem akarja nevelni, amit megértek, mert nem az ő dolga lenne. Az apa továbbra is dolgozik és mikor nála volt a kislány, akkor egész idő alatt sírt, hogy vissza akar menni a nagyihoz, de a nagyinál meg hazavágyik.

Rettenetesen sajnálom szegénykémet, mert egyik helyről dobálják a másikra, de senki sem foglalkozik vele igazán.:( Én nem akarok beleszólni, mert úgy gondolom, hogy ez nem az én dolgom, csak a párommal szoktuk megbeszélni, hogy éppen mi a helyzet. Ha lehetne magamhoz venném a kislányt, de egyrészt semmi jogom hozzá, ráadásul az anyja után sír folyton, másrészt hamarosan költözünk külföldre. Szerintetek mennyire fogja megviselni ez a hercehurca? Mennyit foghat fel ebből az egészből és mit lehetne tenni érte? Engem nem érdekelnek az anyja hülyeségei, de szegény gyerek nem tehet semmiről és rossz belegondolni, hogy mit élhet át!:(