Ajjaj, túl jó gyereket neveltem belőle, ezért mindig háttérbe szorul?

Szia!

Én úgy gondolom, hogy a kislányod viselkedése nem a neveltetése miatt ilyen visszahúzódó, hanem mert ilyen az alaptermészete.

Két fiam van, mindkettőt igyekszem következetesen és hát bevallom szigorúan nevelni, ugyanis őket muszáj, mert az ő természetük épp a kislányod ellentétje, mindig kiharcolják amit szeretnének, ha kell megverekednek akár a nagyobbakkal is, csak azért hogy elérjék a kis céljukat.Na én épp ezt próbálom kicsit visszafogni bennük, Neked pedig pontosan az ellenkezőjét kell tenned, bátorítani a gyerekedet, hogy legyen kicsit rámenősebb, ne hagyja magát stb.

És a gyerekünket olyannak kell elfogadni amilyennek születtek csak az esetleges negatív tulajdonságokat kell picit visszafogni bennük a nevelésünkkel, amiben pedig jó, abban bátorítani és sokat dicsérni!

3,5 éves a lányom. Felmászik a csúszdára, és addig nem csúszik le, amíg mindenki le nem csúszott, vagy esetleg előre nem engedik. Volt olyan, hogy egy másik gyerek már harmadszor csúszott le előtte, jóval nagyobb volt, és nekem kellett rászolnom, hogy ugyanmár nem látja, hogy ő még egyszer sem csúszott.

És ha kis társa valamiben ellentmond neki, akkor inkább sír, mint hogy visszavágjon. Mondjuk, azt mondja lelkesen, hogy ő az első a motorral, de másik gyerkőc, azt mondja nem is igaz, akkor ő már sír is, hogy mit mondtak neki. Én próbálom neki azt mondani, hogy igenis vágjon vissza, nem kell csúnyát mondani, hanem, mondja ugyanazt mint a másik, hogy de akkor is ő nyert, mer ilyenek.

Most már látok eredményt, ha eszébe jut és mondjuk nem fáradt, és jó kedve van, akkor már próbál visszaszólni, de nem nagyon tudja, hogy mit mondjon.

Úgy sajnálom ilyenkor, de ő ilyen természet.

Hú mintha az én fiamról írtad volna a jellemzés:)

Igazi jó fiú, bár neki a természetéből is adódik, mert olyan mint az apja. Csendes, visszahúzódó. Nem követelőzik, nem hisztizik( nagy ritka), a boltban sem követelőzik. Csak akkor ehet meg valamit, ha már kifizettem, és megérti, betartja. Viszont a bölcsiben háttérbe szorul ő is. Ha elvesznek tőle valamit, akkor keres magának mást. stb... Emiatt nem jó, hogy ilyen. Jó lenne az aranyközépút.

És 2,5 éves kisfiú

Kicsit ebbe én is beleszaladtam, játszótéren igyekeztem az osztozkodásra, jószívűségre nevelni, mivel egyke és elég vehemensen védelmezte a levitt játékokat. Egy idő után azon kaptam, hogy szegénynek kivették a kezéből a saját játékait, ő meg csak bánatosan nézte, pillogott rám, de nem merte visszavenni, visszakérni, szólni sem mert. A szívem majd megszakadt, hogy lehettem ekkora hü.ye. Uh elkezdtem közbe lépni és visszaadattam a többi gyerekkel amit kivettek a kezéből, pár alkalom után így már érezte hogy joga van a sajátjához, pláne ami a kezében van. Mostanra már egészen szépen lerendezi, nem durván, de nem hagyja hogy kivegyék a kezéből ami az övé.

A másik meg a példamutatás, ha azt látja hogy anya-apa háttérben állós akkor ő is jó eséllyel ilyen lesz, ha nyomulós akkor meg olyan. Nálunk az is baj hogy párommal ilyen lúzer típusok vagyunk, hagyjuk magunkat lenyomni, uh a példamutatás részén is igyekszünk változtatni. Nyilván nem a bunkóság szintjéig, csak annyira hogy "ne vegyék már ki a kezünkből a saját dolgainkat" és ne mi legyünk mindig mindenben az utolsók.

Még nem is érett egy ekkora gyerek, és még nincs is megnevelve. A nevelés igen hosszú folyamat.

Most épp ilyen időszaka van, hogy nagyon betartja amit kérsz, ez tetszik neki, jó érzés neki, ez nagyon jó. Viszont mikor majd rájön, hogy ez bölcsiben nem válik be, lehet mégis előjön az igazi énje amit írtál, és akkor hagyd azért azt is élni benne.

Nehéz ezt jól csinálni sajnos.

Nálunk is volt szitu bár már elsős, hogy az egyik gyerek két napon egymás után bántotta a kisfiunkat. Elsőt látták, bajba is került a rosszgyerek. Másnap nem látták, nekem mondta csak el. Kérdeztem miért nem szólt a tanárnéninek, (bár árulkodás) de inkább, mint visszaüssön amiről szó sem lehet. Azt mondta, hogy mert ő akarja megjavítani a rossz kisfiút, hogy jó legyen. Kértem, hogy máskor szóljon a tanárnéninek, ő tud segíteni neki, hogy jó legyen a rossz gyerek, úgy tud ő is segíteni.

Sok szülő nem olyan mint mi és ez itt a gond. Hiába mi neveljük őket helyesen reagálni dolgokra, míg a másik fél egyáltalán nem partner.

Nagyon trükkösnek kell néha lenni, és ha a szülő nincs is ott, úgy nehéz.

Én engedem, hogy a játékot ha netán viszünk a játszóra (nem vagyok híve,) akkor kipróbálhassa más is, ha már levittük, és tetszik nekik. Rendben is van engedik is. Bezzeg mikor az enyémek szeretnének valamit, akkor a másik gyerek nem engedi. De remélem később megértik, hogy ők a rendes barátságos gyerekek, nem pedig a másik fajta.