Őszinteség vagy várni a védőnőre? Többi lent, picit lehet hosszú lesz.

Esetleg a figyelmébe ajánlanám a tvműsort, amit láttál, hátha rájönne magától. Végülis így nem is szólsz bele, de megtetted az első lépést...

Én mindenképpen szólnék, még ha meg is sértődnek. A pici egészsége múlik ezen, akkor én ezt az áldozatot meghoznám. Innentől a szülőkön áll vagy bukik a helyzet.

Hát annyi féle betegség van hogy könnyen lehet hogy valami teljesen más. És egy ilyen vizsgálat nem két fillér. Szerintem a szülőkkel beszélj, esetleg mondhatnád te a védőnőnek, aztán bìzd az orvosokra. És sok sikert!

Én tök megértem a kérdésedet és szerintem rendes tőled, hogy gondolsz rájuk. A válasz nagyban függ attól, hogy milyen nexusban vagytok. Valahogy mindenképp fel kéne hívni a figyelmét, de vigyázni kell, hogy ne vegye tolakodásnak. Mielőtt előhozakodsz a dologgal, vagy átküldöd neki a linket, várd meg, míg ő hozakodik elő a gyerek fejlődéssével kapcsolatban valamivel. Akár hvd át magatokhoz játszani, próbálj közeledni hozzá, ne érezze bántónak, vagy beleszólásnak...

Én mindenképp felhívnám a figyelmét rá h meg kellene esetleg nézetni neurologussal,hátha torna kell a gyerkőcnek.lehet h tényleg csak elmaradt a mozgása.nekm van egy súlyosan értelmi és mozgássérült nagyfiam és anno nem bántam volna ha időben észre veszik hogy baj van.a poklok poklát megjártuk mert senki nem ajánlotta h tornáznia kell....itt a gyerkőc a lényeg.

Az egészben az a legnehezebb, hogy az ember hogy mondja el. Mert az még rendben van, hogy mondd el, de hogyan? Nem is a betegség a gond, hanem az, hogy ha emiatt az anya úgy érzi, hogy fogyatékosként tünteti fel valaki az ő gyerekét, akkor lehet egy olyan reakciója is, hogy megsértődik és azt fogja mondani, hogy paranoia. Ebben az esetben viszont az a baj, hogy össze szedhet ismerősöktől egy csomó olyan ellenérvet, ami megerősíti őt abban, hogy az, aki a gyerekére rosszat mondott, egy gonosz ember és még el is távolíthatja magától olyannyira, hogy akár még a kapcsolatot is megszakítja vele. Tudom, hogy ez morbid lehet, de ez a legrosszabb változat és ezt mindig figyelembe kell venni, ha ilyet lép az ember, mert akkor hosszú-hosszú időre vissza fogjuk vetni a diagnosztizálás esélyét. Nagyon fontos felmérni, mielőtt egy anyukának mondasz valamit, hogy milyen az anyuka, hogy fogad egy ilyen véleményt, kritikát lát benne vagy segítő szándékot? Mert ha rugalmas, akkor semmi gond, lehet szólni neki, de ha nem, akkor mérlegelni kell, hogy mennyire kell sürgősen lépni? Ha nem, akkor inkább az alkalmas pillanatot érdemes megvárni. Vagy esetleg érdemes egy olyan lépést tenni, hogy elmesélem az anyukának, hogy képzeld, láttam egy műsort, ahol volt egy ilyen-olyan betegségről szó, nagyon ritka és nehéz diagnosztizálni stb. De nagyon fontos, hogy tényleg komoly gyanú esetén tegyünk ilyet, mert nem szabad az anyukába a frászt hozni, előtte valaki hozzáértővel konzultáljunk, nagyon haza lehet vágni egy anyukát hosszú időre ám egy ilyesmivel. Ha szoptat, akkor az hatással lehet a szoptatásra is, meg egyáltalán nem baj, ha az anyuka inkább erősítést kap, hogy igen, minden rendben, akkor sokkal többet tud adni a gyermeknek lelkileg is, ez azért komoly dilemma. Én jelenleg védőnőnek tanulok és két kisgyermekem van, de nagyon sokat beszélgetek anyukákkal és nagyon óvatos vagyok, ha valamit mondok, mert látom, hogy ez egy nagyon nehéz dolog. Remélem, hogy mire a pályán leszek, képes leszek elsajátítani megfelelő kommunikációs eszközöket, amik segítségemre lesznek. Remélem, hogy megkapom a bölcsességet is a munkához a hivatástudatom van mellé, nagyon igyekszem mindent tudást magamévá tenni, hogy komoly háttértudással kezdjek bele, de tudom, hogy nem lesz könnyű dolgom.