Ti is falra másztok már a MIÉRT-korszaktól?

Ismerős, bár az én fiam még csak 3:)

Általában én is igyekszem türelmesen válaszolgatni mindenre, de azért nyilván ez lehetetlen:)

Ezért ha már túl sok a miért, akkor mindig azt válaszolom, hogy azért, hogy legyen mit kérdezned. Általában ez leállítja a miérteket, de legalább tereli a témát, és nyitunk új kört:)

Sosem felejtem el a lányomat, amikor a 4-et töltötte.

Nehéz volt a miért korszakunk, mert állandóan kérdezgetett és be nem állt a szája. Néha még álmában is és a frászt hozta ránk az apjával.

Volt, hogy sétáltam vele az utcán boltból hazafelé és "beszélgettünk". Ez nálunk abból állt, hogy jöttek a kérdései, amire persze végig válaszoltam rendje módja szerint.

Majd beszólt egy ilyet, hogy: "Miért is miért?!" .. na, lepadlóztam. Azt se tudtam mit mondjak, majd kijött ez a mondat a számon: Azért miért, mert te most ebben a korszakban élsz! De miért?

Erre visszaválaszolt, hogy: Azért élek, mert az angyalok földre küldtek (anyósék mindig azt mondták neki).

Ezután fordított volt a kocka és "miérteztem", ő pedig választ. Kb. 2 hónap alatt "megunta" és véget ért a "Miért?!".

Nálunk nemrég volt dettó ez a kérdés:)

"ott egy vonat, miért?

mert ott a sín.

Miért van ott a sín?

Mert oda építették.

Miért oda építették?

Mert ott volt hely. Tudod, a szobádban is kell a hely, amikor felépíted a síneket.

És miért megy a vonat sínen?

Mert olyan a kereke, hogy csak ott tud menni.

Miért olyan a kereke?

Hogy mehessen a sínen:) Tudod milyen kereke van az autónak?

Igen.

És emlékszel, hogy láttuk a vonat kerekét?

Igen.

És láttad hogy vasból van?

Igen.

Na ezért kell neki a sín, mert a vaskerekek csak sínen mennek.

MIért?

Hogy legyen mit kérdezned:) Kérsz inni?"

Szóval elég fárasztó, de még terelhető a figyelem, így kevesebb a miért:)