Miért baj az, ha el tudom végezni a baba mellett a teendőimet?

És mi lenne, ha simán csak örülnél, hogy neked könnyű? :)

Amikor nekem ezt mondják, csak annyi jut eszembe, hogy valóban, tök jó, hogy tudom mellette végezni a teendőimet.

Végre már valaki az Én véleményemen van. Kösziiii!

Azok az ismerősök, csak irigykednek, és persze nem ismerik be, hogy esetleg elrontották a gyereküket, mert hisztizik, nem tud eljátszadozni, főleg elaludni egyedül. Hurcolni kell, felvenni stb. Nem mondom, hogy nálunk nincsen hiszti, de nem állandóan.

Ja és persze azt képzelik nem foglalkozunk a gyerekkel. Pedig naponta több alkalommal is leülök vele a szőnyegre és játszunk, könyvet nézünk, bújócskázunk...

Kár, hogy a kérdezőt nem lehet like-olni.... :)

Amíg otthon voltam a fiammal mi is így csináltuk.

Felkeltem a férjemmel, mire fél 8-8 körül a kicsi felkelt már zümmögött a mosógép és főtt az ebéd.

Közösen reggeliztünk, utána kis zenehalgatás, felhívtuk a nagyikat. Tusolás, ágyazás, és fél 10 körül indultunk a piac-patika-posta-játszótér négyszögbe, mikor hova....

Péntekenként apa hamarabb jön haza, az volt a takarítónap, tök jól elvoltunk mi is.

Ja, és 15 hónapos koráig ő is 10-ből 1-szer aludta át az éjszakát, nagyon szenvedős volt a fognövesztése.

Az sem mindegy, mikor kel és mikor alszik egy gyerek. Az én kisfiam egy ideje 6-kor kel, és ha én (vagy az apja) 5-kor kelnék, ő is felébredne a hangokra, pedig külön szobában alszik. A délutáni alvás alatt szoktam főzni, akkor valahogy kevésbé érzékeny a zajokra, ennek ellenére pl. porszívózni akkor sem tudok, mert arra felébred. Este sokszor csak 9-fél 10 körül alszik el, utána már én is szeretek pihenni, fürödni, apával foglalkozni, aludni...

Napközben pedig a kisfiam nagyon sokáig rengeteg figyelmet igényelt, mostanában már szerencsére eljátszik egy ideig egyedül is, de néha semmit nem lehet mellette csinálni, itt a dackorszak (22 hónapos).

Én úgy gondolom, minden gyerek és szülő más, nem kéne egymást kritizálni és elítélni. Aki mindent meg tud a baba mellett csinálni, az ügyes ÉS szerencsés. Aki meg nem, nem kell, hogy emiatt rosszul érezze magát, pár év elrepül, és változik a helyzet. Én személy szerint szívesebben emlékszem arra, miket játszottam a kisfiammal születése óta, mint hogy hetente hányszor mostam fel a konyhát.

A 6. válaszoló vagyok!

Kösz a lepontozást, valami ilyesmiről beszélt a kérdező. Mi rosszat írtam, ami nem hasznos?

Egyébként hogy lássátok, hogy nekem sem fenékig tejfel az életem, elárulom, hogy a nagyobbik gyerekem 1,5 évesen egy percre sem volt el egyedül, sőt éjjel óránként kel, ordított, mégis megcsináltam mindent. Aztán múlt az idő, most már 4 éves, a rossz alvása megmaradt, közben született a fiam, aki most 1,5 éves. A nagy éjjel minimum 2× még mindig felébred, igaz hála égnek már nem hisztizik, de felébred és vele együtt én is, a kicsi nagyon jó alvó, de rettentő rossz természet, már most borzasztó hisztis, ha nem vele foglalkozom földhöz vágja magát, és ordít míg nem kap figyelmet, ha "elvan" egyedül akkor általában életveszélyes dolgokat csinál, vagy feje tetejére állítja a lakást, mászik a bútorokra a 200 db lego duplon korcsolyázni lehet a lakásban. :))

Mégis minden dolgomat elvégzem, ha kell hajnalban kelek a férjemmel fél 6-kor, de a gyerekek nekem már 8-kor ágyban vannak, utána még rengeteg időm van ezt-azt csinálni.

De egyébként aki azt írta, hogy nem tud semmit csinálni a gyerektől, gondolom az is megoldja a dolgot valahogy, nem áll napokig a koszos edény a konyhában, és hetente min 1× kitakarít.

Én nem kritizáltam senkit, aki azt mondta, hogy nem tud semmit csinálni, megértem, nem vagyunk egyformák, ki ennyit bír, ki annyit, de azért ha rá lennétek kényszerítve Ti is megoldanátok valahogy higgyétek el!