Miért baj az, ha el tudom végezni a baba mellett a teendőimet?

Ez aranyos ahogy leirod de azért tudni kell hogy baromi szerencsés jellem a gyerek.

ha a tesó megszületik ott lesz az alapvető gond hogy min. féltékenység lesz és az életvitelük a biológiai órájuk különbözni fog . ha az egyik kel a másik épp ébred altatni egy rémálom lesz ha a nagy nincs oviban mert épp beteg.

nekem is jó gyerekem van mégis néha nagyon elúszok és megszenvedem a háztartást. ezt még nem vetette szememre senki - mégjó- szv. a többség gondolom mégtöbb gyerekkel jobban úszik az árral .

ennek ellenére ez nem kritika volt csak tapasztalat.

kétgyerkőcös anyuka-

Szia.

Én nem igazán értem,hogy ki és mivel is bántott meg téged.

Valami konkrét dologgal kapcsolatban mondták,hogy könnyű neked?

Bár tényleg nem értem,az mindenesetre káromkodásnak számít aki kisgyermekes anyának ilyesmit mond.Könnyű,mert itthon vagyok??

kicsit elirtam mert ha másfél éves nem megy még oviba és gondolom mivel otthon vagy bölcsibe se de ha beteg és nyügös lesz akkor jön a szenvedős rész.

na eldugultam.

Én is ugyanígy vagyok mint Te, azzal a különbséggel, hogy nekem már itt a 2 gyerkőc, de mikor csak a lányom volt, én is ugyanúgy megcsináltam mindent, pedig a lányom ma sem egyszerű eset! Én is megkaptam már itt, hogy ja én szuperanyu vagyok. :))

Mondjuk érdekes is lenne, ha valamit nem csinálnék meg, mert nulla segítségem van, apára sem számíthatok, reggel hattól, este 8-ig házon kívül van szombaton is melózik délután 2-ig, nagyik, rokonok nagyon messze. Én is korábban kelek általában mire felkelnek már kész az ebéd, de minimum fő, utána megyünk ügyeket intézni, vagy játszunk, játszanak, én teszem a dolgom. Általában minden kész van estére amit elterveztem aznapra. Szerintem csak szervezés kérdése minden, velem pl biztos nem sokan cserélnének,mert minden az én nyakamba szakad, mondhatnám A-tól Z-ig, tehát ablakpucolástól a zárcseréig, minden mégis szuperanyuzank. Én nem érzem magam annak, rá vagyok kényszerítve nem tudok mit tenni, elfogadom és kész. Nem is tudnám minden percemet a gyerekekkel tölteni, de én is bevonom őket mindenbe, másképp nem lehet. Mégis kiegyensúlyozott, okos gyerekek, persze látom néha elszalad velük a ló, figyelemfelhívás gyanánt egymásnak ugranak, akkor félre teszek mindent, játszunk kicsit,megnyugszanak én meg folytatom amit félbe hagytam.

Egyáltalán nem baj, és örülj neki, hogy ilyen jól be tudod osztani az idődet, de egyet ne felejts el, hogy minden gyerek más. Van olyan, aki mellett még egy munkahelyen dolgozni is lehetne, de olyan is, akivel egész nap együtt kell játszani, mert másképpen nem marad meg.

Az én lányom az az örökké vibráló, aki mellett alig tudok csinálni valamit, mert mindig vele kell foglalkozni. Mellette elég nehéz beosztani az időmet. A szomszédunk kislánya meg pont az ellenkezője, olyan mintha a világon se lenne, mellette bármit lehet csinálni. A lány mégis tisztában van vele, hogy nekem sokkal nehezebb ugyanazt a házimunkát elvégezni, mint mondjuk neki.

Figyelj, neked egyelőre van egy darab, gondolom, viszonylag könnyen kezelhető kislányod. Viszont el kell fogadnod, hogy minden gyerek másmilyen.

Az én kisfiamtól ennyi idősen tényleg semmit nem lehetett csinálni. Semmit! Ha csak elmostam egy edényt, már tépte le rólam a nadrágot! Ha nem engedtem be a konyhába, kint sírt, sőt, olyan is volt, hogy dühében beverte a fejével a konyhaajtó üvegét, tiszta szerencse, hogy nem lett nagyobb baja. Most 2 éves, már szépen eljátszik egyedül, de pár hónapja ez még nem így volt.

Így aztán minden percemet vele kellett töltenem. Túlzás? Lehet. De így volt. Napközben aludt két órát, este meg 9-kor már letettük, így ilyenkor tudtam főzni, vasalni, takarítani.

A lányom 2 hónapos, de szerintem ő nem ilyen lesz, ő nyugis, nézelődő típus. Ha ő lenne az első gyerekem, biztos nekem is meglenne a véleményem azokról az anyákról, akiknek semmire nincs idejük. :)

Ó,így már értem:)

Nos szerintem ebben inkább irigykedés van.Néha én is szeretnék egy kicsivel több energiát...de,ha úgy alakulna,hogy nem főztem,mert...akkor sem mondanám ki hangosan;)

Én sem értem igazán a kérdésed lényegét! Gondolom a "könnyű nekem" kifejezést arra értik hogy a te gyereked egy nyugis baba!

A gyerekek nem egyformák. A lányom mikor 1,5éves volt örültem ha néha enni tudtam rendesen! Soha nem volt egy nyugis "jó" baba. Az én lányomnak az ilyen időszakjai folyamatosan tartottak.:( Gondolom a tiéd más?!

Most 27hónapos és hidd el sokszor én is a hátam közepére kívánom vele a boltba menést(nem csak azt),és szívesen odaadnám a nagyszülőknek,de sajnos nagyon messze vannak. Ha valami 15percnél tovább leköti,már "boldog" vagyok!:)))