Ti mit kezdenétek az olyan gyerekkel, akivel nem lehet sehova bemenni, mert nem tud viselkedni?

Jaj Istenem, hát nem vagyok egyedül.:)

A fiam nem hisztizik, semmi, csupán nem bír megmaradni a fenekén, sem az orvosnál, sem a boltban, sem sehol. Egyfolytában pakol, futkározik, odamegy másokhoz és a táskájukat piszkálja. Engem ezekkel hoz kellemetlen helyzetben. Még ha beteg, akkor sem tud nyugton maradni. Míg más gyereken tényleg látszik, hogy rosszul van, csak üveges szemmel néz maga elé, szépen ül az anyukája mellett, vagy ölében, addig az én fiam csak megy és megy, sokszor meg is jegyzik, hogy nem is beteg.

Én azt csinálom, hogy folyton megyek utána és amit nem szabad, azt nem engedem neki, elhozom onnan és rendszerint a nyomában vagyok. De így meg baromi fárasztó. Egyszerűen túl kíváncsi, mindent meg kell néznie, ami egy ideig normális, meg jó dolog, de egy időn túl meg már rossz. Orvoshoz muszáj egyedül vinnem, de a boltot inkább segítséggel oldom meg, ha hazaért a férjem. De olvasom, nálad meg későn ér haza.

Hát, ha segíteni nem is tudtam, de legalább tudd, hogy vannak sorstársaid.:)

Én múltkor csak néhány zoknit szerettem volna venni a vásárban, de a fiam nekiállt valami 5 csomag nem megfelelő zoknit, 3 harapófogót, felsőket pakolni a kosárba és állandóan elcsámborgott, akkor fogtam magunkat, vettem 4 db elemet, mert az nagyon fontos volt és elmentünk haza. Kérdezte is az eladó, hogy csak ennyi? Mire én, többet nem enged a fiam.:)

11-es voltam amúgy.

"Ha meg csak kenyér kellene, azért nem megyek be a boltba"

Éppen ez az. Menjetek be 1-1 dologért, mert az pikk-pakk megvan, akár még az ő közreműködésével is. Addig talán még türelmes, és képes teljesíteni, hogy nem szabad hozzányúlni semmihez (boltba lépés előtt tisztázd, de egyszerre ne említs sok szabályt,mert nem képes annyi mindenre figyelni és betartani). Szerintem a játszóterezés megvonás ne legyen büntetés... Játszótér előtt vásárolnátok mindig? Esetleg utána nem lehet, amikor már kicsit kitombolta magát máshol?

Ha egy pici siker is van, rögtön dicsérd meg. Ha meg nem alakul úgy a dolog, ahogy szeretnéd, de szapuld állandóan, ez láthatóan nem vezet eredményhez.

Te jó ég! Bocsi, hogy ezt írom, de nagyon tudom áldani az égieket amiatt, hogy az én, immár 3 éves kislányom nem ilyen. Nem is tudom, hogy egyáltalán volt-e valaha ilyen nyűgős, vagy dacos. Ha volt is nem gyakran, mert egyáltalán nem emlékszek ilyen esetre. Egyszer sem ütöttem meg soha, nem adott rá okot. Ha elmegyek vele vásárolni vagy valahova általában csöndben van, fogja a kezem, a kosarat a bevásárlásnál meg ilyenek. Ha nincs csöndben, akkor is rendes hangnemben, nem ordítva, nem tombolva beszél, de akkor be nem áll a szája és aki hallja mosolyog rajta, hogy miket mond. :)

Nagyon nehéz lehet neked és el sem tudom képzelni, min mehetsz keresztül, de kitartást kívánok neked.

Egy egyedülálló 22 éves apuka

Mintha cak magamat olvasnám.

Bár a hányás az kimarad nálunk.

4 gyerekem van a másik 3 tesó már iskolás,de a kicsi egy égedelem.

29 hónapos.Mindennap eljátszuk s mindenki minket néz.Ha nem tetszik neki valami lefekszik a földre s üvölt,legyen az villamosmegálló,bevásárlóközpont.Elég kínos mivel mindenki minket néz.Még oda is jönnek.

Nehezen kezelem ezt a helyzetet én is.

Nem tudsz mit csinálni csak bízni benne,hogy ezt a dackorszakot hamarosan kinövi.

Kitartás!

4 gyerkőc anyukája