Ezt a viselkedést féltékenységnek hívják (bővebben lent)?

A kisebbik gyerekemnek is volt ilyen, néha bátortalankodott (pl. csúszdás eset) ilyenkor én is segítettem, bátorítottam.

Aztán amikor ment bölcsibe, az első szülőin megdöbbenve hallgattam, hogy egy pofozkodós kis harci amazon, aki a vélt és valós sérelmeit ököllel rendezi (otthon ilyet sose látott és sose viselkedett így) és ha ő babázni akar, akkor jobb ha mindenki kotródik előle kifelé a babaházból. Aztán következetesen le lehetett erről szoktatni, meg okosabb is lett, ahogy nőtt.

Szerintem amit leírtál az inkább életkori dolog és fokozatosan megtanul majd másokkal együtt játszani. 2 évesen még csak most tanulja ezeket a társas kapcsolatokat, még nem várható el, hogy megértse, udvarias és kedves dolog, ha megosztjuk a kislapátot. Csak a jó irányba kell őket terelgetni, nekem a kis harcimanci már kisiskolás, nincs semmi konfliktusa, sőt példásan viselkedik másokkal a játszótéren és az iskolában is.