Mi a jó? Nálatok a "nevelésetekben" megjelenik, hogy később elkerüljétek azt a viselkedést, amit manapság lehet tapasztalni a tinik körében?

Szerintem a titka az első két év, de ebből is az első fél év. A korai kötődés és az ősbizalom kialakulása.

Sajnos manapság divat lett a gyereket minél hamarabb lepasszintani a szülőről: nem veszik fel, hagyják sírni, járókába teszik, elvárják, hogy egyedül aludjon el, külön ágyban, külön szobában. És azt hiszik, hogy valami baj van vele, ha a gyerek nem játszik el egyedül a járókában, vagy felébred éjszaka és az anyját keresi. Aztán ugyanezek a szülők csodálkoznak, hogy a tinédzser korú gyerekük miért lép le otthonról, miért falrahányt borsó neki, amit az apja-anyja mond.

A másik nagy veszélyt a tévében, illetve a számítógépben érzem, ami átveszi a családi kapcsolatok, a családi beszélgetések, közös idők szerepét. Ahelyett, hogy egymással foglalkoznánk, közösen bámuljuk a képernyőt...

Ha olvastad az elméletét, akkor tudod, hogy minden életkornak megvan a maga feladata.

Szerintem a következetlen liberalizmus a leggyakoribb. :P

Én azt vallom, hogy mindent a maga korában, a maga szintjén. 14 éves a fiam, kötődően nevelem, de egyben önállóságra is. Ez azt jelenti, hogy mindent megadom neki, amire szüksége van, a szükséges ölbenlétet, ölelést, hordozom, együttalszunk, de: amit nem szabad, azt nem szabad. Sohasem, nincs kivétel. Olyankor felveszem, elviszem, mondom a tiltást, elterelem a figyelmét. A másik: ha elesik, nem csapok nagy hűhót körülötte. Így sokszor ő se sír, csak gurul egyet és felül. Nem járkálok a sarkában aggodalmasan (ahogy pl az anyám teszi). Viszont megtanítottam biztonsággal le-és felmászni az ágyon és a pár fokos lépcsőn. Az ő életkorában, az ő fejlettségi szintjén az önállóság ezt jelenti.

A felelősség majd később jön, de már most tanítom neki a maga szintjén, hogy amit tesz, annak következményei vannak. Ha eltöri a játékát, akkor az el van törve. Ha leejti az etetőszékből, akkor a földön van, hiába sír érte. Ha leönti magát vízzel, akkor vizes lesz stb.

Kedves Utolsó!Mintha én írtam volna!Az én fiam 18,de pont ilyen.Kamaszként kezdett megváltozni.Addig jól tanult,az ő kérésére ment egy 8 évfolyamos gimibe,mert ő jogász szeretett volna lenni.Ekkor még volt jövőképe.

most egy zeneiskolába jár.Utcazenész akar lenni.Hol rontottam el?Nem tudom.Sportolni járt,barátok jöhettek hozzánk,sőt vittük őket is sokszor programokra.Sokat beszélgettünk.

Talán csak feladatot nem kapott.Soha nem kellett kimennie a boltba,kivinni a szemetest,elrakni a tiszta ruhákat.

Ez hiba volt,de ennyi,amit ma úgy érzem,hogy rosszul csináltam,amire a 2 évesemet meg fogom tanítani.

Hát köszönöm utolsó hogy írtál.Tényleg elkeseredett vagyok.amikor 10 éves volt arra jöttem haza a munkából hogy el van mosogatva,rend van minden hol,mindezt magától,segített szerelni fát vágni,füvet nyírni.bármibe,most meg 20*kell mindent kérnem,és akkor is gy csinálja meg,hogy sírok tőle.nem vagyok egy veszekedős,morgós típus,így sokadik kérés után magam csinálom meg.amikor éjjel eszik azt kértem legalább maga után rakjon már rendet.erre minden reggel egy káosz fogad a konyhába,kezdhetem elölről amit este megcsináltam,ha szóvá teszem nem szól ő vissza de egyik fülén be a másokon ki.Most fejezi be a sulit,szerintetek azon igyekszik,hogy munkát szerezzen??eszébe sincs,én olvasom a hirdetéseket,én töltöttem ki az önéletrajzát is,mert 50*mondtam neki,hogy tegye már fel,valahogy erre nincs ideje.sokat beszélünk vele,vagyis én mert a párom már ugrik ha róla van szó..viszont mindig azzal biztatom magam,hogy nem cigizik,nem iszik,de drogozott,nem beszél velünk csúnyán,és nem követelőző,de ami most van se jó.az időben bízok,hogy meg fog jövögetni az esze előbb utobb.

utolsó elötti voltam.

azért mert "megadod amit a lelke kér", attól még nem kell burokban felnőni. pont arról szól a kötődő nevelés, hogy a gyerektől el kell várni, amire már képes, de csak akkor amikor már valóban képes rá. ha egy 2 éves fél a sötétben, akkor "joga van" a szülővel elaludni. az én kislányom pl. fél, mondja mindig, hogy nem szeretem sötétet, amúgy is ilyen érzékenyebb fajta, de eddig minden érzékenységét kinőtte, ha türelmes voltam vele, pl. félt a repülőktől még másfél évesen, ma már nem fél, sőt örül nekik, vagy a kutyákat nem merte megsimizni, most már megmeri stb. nem kényszerítettem, csak mindig megnyugtattam, ha úgy tetszik, burkot vontam köré, amikor igényelte. ettől nem lett semmi baja. 2 éves korig cicizett, együtt aludtunk....most már nem cicizik, és nem is alszunk együtt, csak azt igényli, hogy amíg elalszik, ott legyek mellette. szerintem is nagyon fontos, hogy a korai szakaszban olyan kötődés alakuljon ki, ami megalapozza azt, hogy a gyerek a későbbiekben is természetes módon bizalmasának , példaképének tekintse a szülőt. ehhez rengeteg figyelem kell, nagyon sok energia, törődés, de szerintem megéri.

a kislányom nagyon nyűgös kisbaba volt, később nagyon erősen szeparált...sokat foglalkoztam vele, megadtam amit kér, és most már van önbizalma, tudja mindig ott vagyok ha kellek. és nagyon empatikus, érdekli a világ, kíváncsi mindenre. továbbra is érzékeny, de látom a fejlődésében, hogy képes magát megvédeni a rossz dolgoktól a maga szintjén, és igénye is van a szépre, jóra.

2,5 éves amúgy.