Elkezdenétek akkor is a szobatisztaságra nevelést, ha még úgymond "nem érett rá" a gyermek?

elsőnél kivártam míg ő kérte a bilit (előtte próbálkoztunk egy pár hétig, nulla eredménnyel, aztán hanyagolta ma témát és pár hét múlva ő akarta), egy hét alatt éjjel-nappalra szobatiszt lett, ennek már egy éve,a zóta egy kezemen meg tudom számolni, hányszor csurrant be azelső csepp mert eljátszotta az időt... szóval megbízhatóan szobatiszta.

most a kisfiamnál úgy vagyok vele, hogy bár tudom, hogy még messze vagyunk attól, hogy ő akarja, én bizony már le szoktam venni róla délutánonként a pelust. Kicsit vissza tudja tartani, mert ha elkezd pisilni és rászólok, akkor elzárja a csapot és berohan a WC-be és a szőnyegre pisil, vagy elbújik valahová és ott. Oké, takarítani kell utána, de így napi 3 pelust is megspórolok, és talán a büszkeségére is lehet apellálni, mert nagyon feldobja, hogy dicsérgetjük a pelus nélküli kisgatyás hűdecsini fenekét :) Meg mióta így csináljuk, mindig szól ha bekakilt a pelusba, előtte nem zavarta. Szóval talán jobban ráérzett, hogy kényelmetlenebb mint a gatyó... de tudom, hogy még messze vagyunk a szobatisztaságtól. Mindegy, végülis ráérünk jövő ilyen korig, amikor majd oviba menne. Addig remélem megérik rá!!!

Nem minden gyereknél kezdődik úgy, hogy szól. AZ enyémeket sosem zavarta a teli pelus.

2 év 3 hónaposan levettem róluk (meleg volt már kint), de addigra már kint volt a bili egy ideje. AZ egyik kislány (ikrek) "véletlenül" belepisilt, és ez úgy megtetszett mindkettőnek, hogy napokig versenyt pisiltek egymással. Onnantól kezdve nem kellett nappalra. Éjszakára fél évvel később.

(pár hónappal korábban is megpróbáltam egyszer, de az teljes katasztrófa volt)

Meg ha az ember feje fölött ott lebeg az ovi, akkor nem várhat túl sokáig. Néha muszáj a tettek mezejére lépni, hogy ovikezdésre stabilan szobatiszta legyen a gyerek.

Nem tudod a Tied mennyi idős...

Az erőltetés meg a próbálkozás nem ugyan az. És szerintem inkább előbb kell elkezdeni (2-2,5 és kor körül,akkor is, ha nem szól), mint ovi előtt pár héttel "kapkodni" és idegeskedni.

Az enyémek sem szóltak, mégis érettek voltak már rá. (Különben nem sikerült volna 1 hét alatt erőltetés nélkül.) De ha meg sem próbáljuk, sosem derül ki.

Második vagyok. Én úgy értettem, hogy kivártam, hogy mikor már látványosan kakilt (félreállt, és guggolva nyomta) akkor többször megkérdeztem tőle, hogy kakil- e a bilibe. Néha igen volt a válasz, néha nem, de sose erőltettem. Aztán egyszer önállóan kérte, hogy kakilni kell, hozzad a bilit:)

Azóta csak wc-be, vagy bilibe kakil.

A pisivel sajna nem állunk ilyen jól, a bölcsiben mindig szól, hogy pisilni kell, itthon csak elvétve. Én kérdezgetem, de nem igazán hajlik rá, így kivárom, amíg meleg lesz, és egyszerűen leveszem róla.

Szóval én a kivárást úgy értettem, hogy addig nem piszkáltam bilivel, amíg nem értette, hogy mit akarok, csak úgy nem tettem rá, hátha bele sikerül:) Szóval inkább úgy a helyes a válasz, hogy kivártam, amíg érti, hogy mit kell csinálni ha jön a kaki:) Ez szeptemberben kezdődött, és október óta nem kakilt be. De ahogy írtam, a pisivel nem állunk túl jól:)