Anyukák nektek hogy esne ez a saját tesótoktól?
Húgom van neki is van egy fia 5 éves nekem egy 6 évesem, sokat játszanak együtt. Nekem van még egy kicsi7 hónaposom is szintén fiú. Elég közel laknak hozzánk, nemrég megkért, hogy ha majd nyári szünet lesz lehetőleg ne engedjem át túl gyakran a fiam hozzájuk, mert hogy együtt olyan rosszak. Eddig minden évben mentünk pár napra balcsira apukák nélkül, csak mi a gyerekekkel meg még a mama, de most erre is azt mondta, hogy már nem szeret így menni mert együtt rosszak a fiúk.
Tény aláïrom, hogy az én fiam elevenebb, de nekem ez a mondata úgy jön le, hogy az én fiam rossz az övé, meg csak akkor rossz, ha az enyémtől ellesi. Múlt héten megbeszéltem vele, hogy elviszem a kisfiát hétvégén cirkuszba magunkkal, amibe bele is egyezett persze az oviban a fiam jól felhúzta az unokatesójat, hogy milyen jó lesz. Erre cirkusz napján közli tesóm, hogy Ő utálja cirkuszt, hülyeségnek tartja ezért nem engedi el a gyereket se, ne is említsük neki, mert nem akar hisztit. Hiába próbáltam rábeszélni, mondtam hogy örüljön kap 2 szabad órát, de az volt a válasz, hogy pont nem akar egyedül lenni, mert a férje nem lesz otthon. De ez most nem önzőség a részéről? Ha a gyereknek örömöt okoztunk volna vele? Én többször is mondtam neki, hogy jöjjön át hozzánk a fia, de akkor meg azt mondja hogy nem, mert nem bírok 3 gyerekkel, pedig nekem pont jó, hogy a két nagy lefoglalja magát, és így tudok a picivel lenni, az sem zavar ha ilyenkor "felrobbantják" a gyerekszobát . Ami még fura, hogy a kicsimre meg mindig vigyázni akar, mindig mondja hogy szóljak neki, ha dolgom van mert szívesen babázna. De nekem olyan rosszul esik, hogy a magyot nem, mert ő "rossz" a kicsi meg mehet mert ő meg egy cuki baba. Ő amúgy nem ment vissza dolgozni még, a fia egy éve ovis, ténylg egész nap otthon van egyedül, de amúgy se megy a gyerekkel sehova, mert a gyerek otthon jó, máshol, meg minden macerás.
Nagyon rosszul esne!
Próbálj meg leülni vele és megbeszélni a problémát, elmondani, hogy Te mit érzel ebben a helyzetben és kérdezd meg őt is, mi változott?
Ne hagyd hogy elmérgesedjen a kapcsolatotok!
Próbáld meg kicsit objektívebben látni az esetet.
A cirkuszos dolog az butaság volt részéről, több szempontból is. A gyerek is ment volna, már meg is lett neki mondva, ráadásul neki is lett volna 2 szabad órája, szóval tényleg el kellett volna engednie. Az egész úgy hangzik a leírtak alapján, mintha valaki más beszélte volna le róla, mert ő először elengedte,nem?
Összességében a helyzetről viszont az a véleményem,hogy először is, ha esetleg a te gyerkőcöd tényleg rosszabb/elevenebb mint az övé, akkor lehet hogy őt is meg lehet érteni. Képzeld csak el, hogy ők más tempón pörögnek, és lehet hogy ő nehezen tudja kezelni azt amikor egy picit az ő gyereke is felveszi a tiéddel a ritmust. Te már megszoktad, neki mjeg ez kifejezetten nehéz. Márpedig ha ebből neki nehézsége adódik, mert teszemazt együt tényleg kezeletetlenek, és utána az ő gyerkőce ezt otthon is folytatja, akkor ez őt fárasztja. Márpedig ha fárasztja, akkor hosszú távon érthető az, ha nem akar éjjel-nappal veletek lógni.
A másik dolog meg, hogy ez abból a szempontból jelenleg szerencsétlen helyzet, hoyg tesók vagytok. Hogy értsed mire gondolok: ha akad egy ilyen ismerős, vagy barátnő, akinek elevenebb a ygereke, és téged ez zavar, akor fogod magad és egyszerűen csak ritkábban találkoztok, és kész. De ti tesók vagytok, egy családon belüliek, látod még te magad is kiemelted ezt hogy a testvéredtől pont szarul esik ez az egész. Attól hogy a tesód, attól ő még anyuka, ráadásul egy saját, önálló, és különálló családja van, amit neked is meg kell értened.
Nyilván a gyerekeknek jót tesz ha sokat találkoznak, de neked el kell fogadnod, ha mostmár ők is szeretnék a maguk családi életét élni, és nem szeretnék ennyire összefonni veletek a mindennapjaikat.
Látod ő szeret,és szivesen vigyáz a kicsire, próbál kompenzálni, segíteni, stb... szerintem az a helyzet, hogy el kell fogadnod türelemmel ha most ő egy kicsit behúzná a féket.
Másik ami felötlött bennem: a párjaitok. MI az oka hogy nélkülük mentek nyaralni pár napra? Mi van akkor ha ez nálatok szuperül beválik, mert apuka kap pár szabadnapot, de esetleg náluk ez konfliktus-forrás (amit persze nem kötnek az orrodra)?
Na, jól elfecsegtem a dolgot. Szerintem nincs okod haragudni rá.
persze nem akarunk mi egész nap rajtuk lógni, sőt, én se szeretek mindig szomszédolni, csak heti kb két alkalomról van szó, akkor is kb 1-2 óra. Én mindig kompenzálni akarok, tehát ha az én fiam átmegy akkor én is áthívom az övét másnap hozzánk, de nem engedi, mert hogy nem bírok velük.De ár én is mondom a fiamnak, hogy ne akarjon menni, mert ők egy külön család blabal, de hát sosem én zavarom el a gyerekem hogy mondjuk nálunk nyugi legyen, ők nagyon jó barátok az oviba is együtt játszanak, sokszor otthon szeretnék folytatni amit elkezdtek.
Lehet hogy van némi depressziója, mert amúgy sem mennek sosem sehova, még játszóra sem , nélkülünk sem, mert a gyerek ott rossz, otthon meg jó. Mert otthon nézik a tévét, és kész.Neki nincsenek barátnői sem, én mindig hívom magammal, ha gyerekes vagy bármilyen programra megyünk, de el sem jön, meg sem adja az esélyt nekünk, hogy , rájöjjön tetszene e nekik egy ilyen program. Persze hogy nem erőltetném rá ha nem akarná. De most már azon kapom magam, hogy ha pl a mamánál együtt vannak és a fiam elkezd autózni, berregni pl, már önkéntelenül csitítom, hogy legyen csendesebb, ne legyenek "rosszak"
Csak azért járunk így nyaralni mert a férjeink építőiparban dolgoznak nyáron képtelenség szabira jönniük. A gyerekek meg szeretik a strandolást, és így a mamának is befizetünk egy kis pihit. Az apukák meg melóznak ilyenkor. Amúgy az apukák nagyon jóban vannak, együtt töltik a szabadidejüket közös hobbijuk van.
Tesóm kisfia mondjuk sírós kicsit, pl olyanokon sír, hogy mondja a fiam hogy legózzunk, ő meg elsírja magát hogy ő nem akar legózni, hanem mást akar játszani. Sajnos ez is mindig úgy jön le hogy az én fiam miatt sír.
Rosszul esne nekem is,de én az ilyenekből kimaradok mivel egyke vagyok.De az is rossz mikor nincs testvéred.
4 gyerkőc anyukája
06:55-ös vagyok ismét.
Értem a helyzetet, így már világosabb. Én nem vagyok depresszisós, két gyerekem van, a kisebbik most 4 hónapos. És én is pont ilyen vagyok mint a tesód. Mondjuk én eljárok a gyerekekkel, egyenlőre legtöbbet még a 3 éves lányommal. Viszont pl játszótérre utálok menni. És nagyon kevés barátnőm van, velük is csak igen ritkán találkozom.
Ennek az az oka, hogy amikor gyerekes anyukákkal találkozok mindig olyan megfelelési kényszerem van, ésettől rosszul érzem magam, képtelen vagyok felszabadult lenni.
De a lányommal önfeledten elszórakozunk ketten, meg idegenekkel is, csak ismerősökkel és barátokkal nem szeretek együtt "gyerekezni".
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!