Anyukák hogy indultok el 2év körüli gyerekkel hosszabb útra ügyeket intézni, ha nem hajlandó babakocsiba ülni?

hát akkor itt az ideje, hogy megtanuljon sétálni...

kisfiam 19 hónapos, már nemigazán használunk babakocsit, ha menni kell valahova belekalkulálom és előbb indulunk.De nincs út közben nézelődés, meg megállás,megyünk,mindig mondom neki, hogy majd visszafele megnézzük.Már megszokta és ügyesen jön mellettem.

Lányom nagyon korán leszokott a babakocsiról, egyszerűen utálta. Úgyhogy amióta jár, azóta jön mellettem. Kézen fogom és ha nagyon sietek és nagyon nem akar jönni, akkor határozottan megfogom a kezét, és "húzom" ha kell (közben persze elmagyarázom, hogy most sietni kell).

Kicsit macerásabb így közlekedni, de meg kell tanulnia előbb-utóbb.

A biciklizés is jó megoldás, ha viszed őt ülésben, vagy esetleg őt ültesd kis háromkerekű bringára, hátha. Bár ha még azt is cipelned kell...

Legyél határozott, egyszer úgyis megtanulja, hogy ha sietni kell, akkor nincs nézelődés. Csak hát türelem kell, mire megtanulja. :)

A 1,5 évesemmel mindenhova biciklivel megyünk - én viszem. Szeretnék sétálni, de neki hiába mondom, hogy majd megnézzük nem akar elmozdulni, ha valami érdekli. Sőt ellenkező irányba megy, vagy úttestre. Ráadásul Ő nem gyalogol, hanem mindig szalad.

Szeretném, hogy motorozzon, de sajnos még nem jött rá, hogyan kell vele menni. Csak addig jutottunk el, hogy ráül. Kislányod nem motorozik, vagy triciklizik?

Nálunk is porosodik a babakocsi már egy ideje. Utoljára októberben, a bölcsi beszoktatásnál használtuk, mikor ebéd után jöttünk még haza, mert abban elaludt. Még nem volt 2 éves. Azóta motor és futóbringa a közlekedő eszköz, vagy ha tényleg messze kell menni, akkor bkv-zunk. Azt is élvezi.

Mondjuk nekem ügyet intézni nem nagyon kell mennem gyerkőccel, ha megyünk, akkor 3-an megyünk autóval, vagy párom intézi, vagy ő viszi biciklivel. Ez is egy program neki.

Egyébként a fiam is nézelődik, minden érdekli, nem arra megy, amerre kéne, és sokszor már szégyellem magam, meg engem zavar, hogy másból sem áll az utunk, csak hogy "gyerke már", "azt mondtam erre megyünk, nem arra", "ne a kavicsokkal foglalkozz, hanem haladjunk", "na jó, szia, én mentem" stb.... Sokszor úgy érzem, szerencsétlen gyerek nem csinálhat az úton semmit, ami érdekli. A párom meg 10x rosszabb, mert ő alapban siet mindenhová, még ha csak játszóra megyünk, neki akkor sem mindegy, mikor érünk oda, csak haladjunk..... Ezt már utálom.

Én nagyon utáltam, meg most is utálom nézni, mikor pici gyerek fogja az anyja/apja kezét, és próbál vele lépést tartani a pici lábaival, szinte már rohan, a szülő meg húzza maga után, mert abba nem gondol bele, hogy hányszor hosszabb a szülő lába, mennyivel nagyobbat lép, szegény gyerkőc meg csak lohol utána, és akkor is megy az idegeskedés, hogy gyere máááár. Pedig szegény gyerkőc megy, sietne, de termetéből adódóan nem tud olyan gyorsan menni mint egy felnőtt. Szóval ezt próbálom kerülni, de sajna nálunk is van ilyen szitu... megoldás: 2-3-szor annyi időt kell rászánni az útra pici gyerekkel.

Bocs, hogy hosszú lett.