4 éves kislánnyal, hogy közöljek egy halálhírt?

Nekem a nagypapám halt meg, amikor ennyi idős voltam. Ugyanúgy gyászoltam, mint felnőttként halálesetnél és teljesen képben voltam, hogy mi történt. Pedig a szüleim nem bonyolították túl, gyakorlatilag bejelentették, hogy meghalt - természetesen a szomorúság tapintható volt a levegőben.

Emlékszem, hogy a rokonok a ravatalozóban fel akartak emelni, hogy belenézhessek a koporsóba, de én ellenkeztem, nem akartam látni a holttestet - tehát tudtam, hogy mire számíthatok, ha belenézek a koporsóba.

Talán ez volna a megfelelő alkalom arra, hogy elővegyetek régi fényképeket. Ha nektek nincs, akkor elmenni nagyszülőkhöz és tőlük kérni, ott nézegetni képeket olyan távoli rokonokról, akik már nem élnek. Lehet róluk mesélni, kik voltak mit csináltak és hogy mikor haltak meg. Ez után el lehet vinni a temetőbe hozzájuk.

Egyébként sok mesében van halál, pl oroszlánkirály... Ha eddig még nem látta, nézzétek meg.

Ilyen idős lehettem, talán kicsivel több, mikor a dédim halt meg. Öcséimmel mi is imádtuk, anyuék nem bonyolították túl, elmondták, hogy meghalt, szomorú, ekkor és ekkor lesz a temetése. Arra nem engedtek el, egy másik rokon vigyázott ránk, csak kívülről láthattuk a temetőt, ő mesélt a halálról meg a halottakról. Szerintem nem ez volt a legjobb módszer, sokáig nem tudtam rendesen feldolgozni a halál-témát.

Mondd el neki egyszerűen, az a legjobb módszer. Hozzáteheted, hogy ha hiányzik neki, majd kimentek meglátogatni a sírját a temetőben, vihet virágot. (Engem ez megnyugtatott, mikor mondták.) De tényleg az a legbiztosabb, ha nyílt levélben megkérdezel egy netes pszichológust, ő egészen biztosan tudja, mi a legjobb ötlet.