Valóban szívtelenül bántam a kislánnyal?
Párom előző házasságából származó kislányát múlt héten láttam először.
2 éves, elragadóan aranyos!
Én alig tudtam ránézni, mikor hozzá akart érni a kezemhez összerezzentem és elhúzódtam, mert éreztem, hogy elkap a sírás.
Mikor búcsúztunk állítólag nyújtotta volna ő is az arcocskáját pusziért, de én rá sem tudtam nézni annyira fájt.
Nagyon bánt, hogy így viselkedtem vele, hisz ő nem tehet arról, hogy ennyire vágyom már én is gyerekre és sajnálom,hogy ő nem az enyém, így félek őt még jobban megszeretni és tudom, ha közel engedem magamhoz még jobban fájna a hiánya, hisz neki van anyukája és én senkije sem vagyok.
Szerintetek is gonosz voltam? Azért egy 2 éves csak megérzi, hogy nem azért voltam vele ilyen, mert utálom, mikor senki sem látott minket akkor nagyon jó volt rámosolyogni és gyönyörködni benne.
Szia. A kisgyerekek érzékenyek, észreveszik a felnőtteken, ha valami nem stimmel. Ennek ellenére megfigyeltem, hogy a legtöbb kisgyereknek az a felnőtt "jön be", aki nem nyúzza, nem ölelegti őket. Nálunk minden kisgyerek a férjemért van oda a baráti körben, mert ő az, aki ha megérkezünk, leül a földre, de senkit sem akar megpuszilni vagy megölelni, csak úgy eljátszik velük. :)
Én meg állandóan ölelgetném és puszilgatnám (és teszem is) őket, és mégis a férjem a favorit... :) (nekünk is van egy kislányunk).
Egyébként megértelek, de nyugodtan mutasd ki a szeretetedet a kislány felé... hisz mint írod, elragadó, és aranyos, és ő tényleg nem tehet arról, hogy a párod előző kapcsolatából van, és nektek még nincs saját baba.. Lesz előbb-utóbb úgyis. :)
Nem bántál vele szívtelenül, de a párod számára annak tűnt. Mond el neki, hogy mi játszódott le benned, ezt biztos megérti.
Van anyukája és apukája, te pedig azért szereted a kislányt, mert szereted az apukáját is.
Teljesen igazatok van. Amúgy 28 vagyok, de tudom, hogy ez a gondolkodás max. 10 évesre vall... :)
Párom is azt mondja, hogy nem az számít ki szülte, a szeretet minősége a fontos, ő nagyon örül, hogy végre találkoztunk és valóban nem idegen a lánya, hisz ő lesz majdani gyerekeink nővére.
Csak azért is félek, mert annak ellenére, hogy szeretem azt a kislányt, nincs érzékem a gyerekekhez, párom pedig csodálatos apa és nem akarom, hogy lássa, mennyire "béna" vagyok.
Amíg nem volt babucim én is "béna" voltam a gyerekekkel. Ahogy egy előző írta: Nem kell őket nyúzni. Úgyis kezdeményeznek, ha játszani szeretnének.
Szóval az anyaságot, apaságot is tanulni kell...
egy 2 éves kiscsaj anyukája
A pároddal egyetértek,nem az számít ki szülte.Engem a "mostoha"anyukám nevelt 5 éves korom óta és imádom :)Persze az édes anyukámat is.De nem lehet őket össze hasonlítani és nem is kell.Az én "mostoha"anyukám elmondása szerint ő is nagyon félt attól amitől Te,hogy nem tud velem foglalkozni,meg,hogy őt nem fogom szeretni mert van már anyukám,de tévedett :)
Nem bántál szívtelenül a picivel,de nyugodtan merd szeretni és hidd el nem marad viszonzatlanul :)
"csodálatos Apa",aki már külön él a 2 éves gyermekétől,ráadásul van már barátnője?Ráadásul már a gyereknek is bemutatja?
Hát ha ennek a pasinak gyereket szülsz,meg is fogod érdemelni...
Szegény kislányt meg bazira sajnálom,míg felnő elég sok testvérének a leendő anyukáját kell majd megismernie...
Attól,hogy egy párkapcsolat nem működik,nem kell üvöltözni.
Miért is vagyok rosszindulatú?
Egyébként ha valaki már elvállik,persze hogy lehet új kapcsolata,viszont a gyereket nem kellene belerángatni.
Ha elgondolkoznál azon,hogy kettő éves a kislány,az új barátnővel meg már közös gyereken gondolkoznak...aztán majd lesz siránkozás pár év múlva,hogy engem is elhagyott az a szemét...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!