Ha megszidod a gyereked, es o ettol elsirja magat, hogy reagalsz? Megvigasztalod?

gyereket nem szidni kell... megmagyarazni dolgokat, ha valami rosszat csinalt, elmondani, hogy ezt nem szabad, megmagyarazni, hogy miert nem, es a kovetkezmenyeket... szoktak "buntetni is" pl ha nagyon rossz, kiultetik 10 percre, es nem jatszhat

De ha ilyen heyzetekben sir, nem szabad megvigasztalni, mert azokutan szandekosan sirni fog, mert tudja, hogy anyut kenyerre lehet olyankor kenni

Van a megszidás meg a büntetés, az két külön dolog nekem. Ha büntiben van a 2 évesem, mert ezredjére rosszalkodott (ez nálunk a sarokban állás) akkor nyilván nem vigasztalom.

Ha megszidtam valamiért, általában elsírja magát, belém kapaszkodik, akkor persze hogy megvigasztalom, ha ilyenkor kérdezem tőle, hogy "jó leszel?" óriási krokodilkönnyekkel a szemében bólogat, meg tudnám zabálni:)

Alapjába véve nem "panaszkodom" a 2,5 éves fiam hozzáállásával, nem hisztis, de amikor 50-szer mondom neki, hogy jöjjön öltözni, és még 51-jére sem mozdul meg, vagy direkt mást csinál, igenis le kell szidni. (ez csak egy pl a sok közül) Magyarázhatnék én neki akár két óra hosszáig is, ha nem jön öltözni, hogy pl. menjünk a játszóra, mire leérünk, jöhetünk is fel, mert ebédidő van. (ez a mai pl.) Én elég nyugodt vagyok, a párom sem egy ordibálós, valszeg a fiunk is ezért olyan, amilyen, de igenis kell, hogy erélyesen szóljunk rá. Én nem tudok erélyes lenni, mert akkor már kiabálok. De ez van.

Ekkor néha a fiam úgy meglepődik, hogy látszik rajta, hogy megsértődik, meglepődik, görbül a kis szája, és elkezd pityeregni. Ilyenkor olyan édes, hogy nem ordít, hanem mint a kisfiúk, akinek már ciki a sírás, próbálja visszafogni magát, de azért mégis sír... alig bírom megállni, hogy ne öleljem rögtön meg. De először mindig elmondjuk neki, hogy igenis miért lett leszidva, érti e, ekkor általában direkt a másik oldalra fordítja a fejét, duzzog és pityereg. Majd mikor abbahgyja kibékülünk, és ennyi. Puszi, ölelés, és megy minden tovább a rendes kerékvágásban.

Ezt kb. 1-2 hónapja csinálja, előtte ordítás volt, amit sem a párom, sem én nem tudunk elviselni, ez a tipikus "csak ordítok de nem sírok" Na, akkor nem vígasztaltuk, hanem addig otthagytuk, amíg abba nem hagyja az ordítást. Nem is ordított fél órákat, csak jött szipogva, hogy "abbahagytam". Csak utána tárgyaltunk vele bármiről.

HA rossz volt és megszidom, nem kezdem el tutujgatni, ha elsírja magát. Különben nem fogja megtanulni, hogy mit lehet és mit nem, mert nincs következménye. Unokaöcsi a legjobb példa. Nagyon nehezen elviselhető kisfiú. 1 éves kora óta 5-10 percenként rájön a hisztiroham akármiért. Azon kívül üt-vág-tép-harap mindenkit. HA nagy ritkán rászólnak határozottabban, már görbül a szája, anyja meg egyből ugrik, veszi fel és gügyög neki. Kissrác pár másodperc múlva már vigyorog, és folytatja a rosszalkodást. Semmilyen formában nem volt még büntetve, most 3 éves, és botrányosan viselkedik. Már a játszótérről is kiutálták őket.

Végső soron szerintem ez gyerekfüggő. Van aki ért a szóbol akkor is ha megvigasztalják a rosszalkodás után, van akit szigorúbban kell nevelni. Minimum, hogy előbb bocsánatot kér, és utána jön az ölelkezés.

Nálunk a szidás nem ér semmit, mert kinevet, meg még jobban is csinálja. Rosszat tett irány a sarokba, egy-két percig. Van hogy sír, de ez inkább olyan hisztis sírás. És nem vigasztalom meg. Amikor letelt az idő, odahívom hozzám és még egyszer elmondom miért kellett sarokba állnia, és hogy ilyet nem szabad.

De ha keservesen elsírta magát, még jó hogy megöleled. Még különben rettegni fog ha valami rosszat tesz következőnek.