Nem bírom ezt,2évesem egész nap rám van tapadva, hiszti és dührohamok közepedte?

ez pedig figyelemfelhívás.

próbálj meg most kicsit többet ráfigyelni délelőtt, így lehet délután jobban ellesz a tesóval míg te takarítasz

A dackorszakról nagyon sok jó hasznos tanácsot olvashatsz a neten, leírom, nálunk mik váltak be ilyen esetekre:

Soha nem azt mondom neki, hogy menjél rajzoljál, labdázzál, hanem megkérdezem: tudsz rajzolni anyának virágot? bele tudod dobni a labdát a zsákba? és ő ezt ilyenkor mindig kihívásnak veszi és nekilát.

Nálunk az evésnél voltak problémák, mindenre nemet mondott, élvezte, hogy ő irányíthat és én nem tudok mit kezdeni vele. Aztán úgy gondoltam, talán a fordított pszichológia működik, mondtam neki, hogy meg ne edd a főzeléket! Erre ő csakazértis nekilátott, közben huncutul vigyorgott, hogy megint az ellenkezőjét csinálja, mint amit akarok.

Nagyon nehéz ez az időszak és megértelek, de a kicsidnek is nehéz, most tanulja meg az érzelmeket és hogy kell kezelni. Azt olvastam, hogy a hiszti nem feltétlenül egy adott dolog miatt robban ki, hanem sok apró sikertelenség vezet odáig, hogy ordítson. Átöleled és elmondod neki, hogy most dühös vagy, mert ez vagy az nem sikerült, de anya majd segít, együtt megcsináljuk stb. szerintem a legfontosabb, hogy te nyugodt próbálj lenni előtte.

Nem tudsz mit csinálni!Ez a dackorszak én is benne vagyok.Nekem a legnagyobb 14,5 éves a legkisebb 2.És még van két középső.

Bár nekem az a tapasztalatom,hogy kis gyerek kis gond nagy gyerek nagy gond.Nekem sokkal több problémám van a nagyobbakkal akik iskolások.

Hidd el visszasírod még ezt a hisztis,erőszakos korszakot!

Néha kapcsolódj ki egy kicsit.Menj el és szánj magadra is egy kis időt.

4 gyerkőc anyukája