Anyukák, akiknek sokáig cicin aludt el a babájuk! Leszokik erről valaha, vagy le kell szoktatni róla?

Igen,leszoknak.

Az enyém 1-ik napról a másikra elhagyta a cicin alvást:)

szia,

az én babóm is cicim aludt el 16 hós koráig. Azt találtam ki h az apjával aludjon. Sima ügy volt, rá két hétre már egyedül aludt el a kiságyban.

Nekünk a reggeli szopit volt legnehezebb elhagyni.

Néha, ha nyűgös, fogzás vagy oltás miatt most is kéri, 20 hós

Az én lányom egyéves koráig cicin aludt el, aztán elfogyott a tejem és azt hittem, itt a világvége, hogy fog elaludni... Úgy aludt el, hogy megitta fürdés után este cumisüvegből a tejet, jóllakott és cicit ne is követelve bohóckodott az ágyban néhány percig, majd kidőlt, mint egy darab fa és reggelig húzta, amit addi egyszer sem :) Azóta is alszik minden éjjel, mint a bunda és abszolut nem keresi a cicit. Egyszersem jutott eszébe!

14 hós baba anyukája:)

A 7-es válaszadónak, elnézést...

1. soha ne mondjad azt hogy soha.

2. sírni pedig néha hagyni kell. Nem pont csak azért, hogy erősödjön a tüdeje...(az öregek ezt mondták)

Hanem azért, hogy kezdje el megszokni... nem mindig minden úgy kell, hogy történjen, ahogyan Ő akarja.

Mert akkor egy kis zsarnokot nevelsz fel. Attól meg Te és a család fog szenvedni.

Csak annyit szerettem volna mondani, hogy kell némi kis sírást engedned a picinek, bármilyen fájdalmas is hallgatni... szüksége van rá. Neki bizony, nem neked. A szíved majd megszakad, ha oly keservesen sír.. ugye?

De azt kell, hogy megtanulja: nem ugrassz azonnal (a fenekét kinyalni), hanem vársz egy kicsit. Aztán veszed fel, aztán csitítod el. Az a szeretet, amely azonnali kielégülést hoz a babának... nos hamar megszokja és később már megköveteli. A babák egoistáknak születnek. >> Csak én, csak nekem mindent, a legjobbat, a legfinomabbat, minden idődet rám fordítsd és különben is sokkal jobb az öledben, mint a járókában.<< S Te a szerető Anya ezt el is hiszed. Mert jó anya akarsz lenni! Mert ki akarod szolgálni pici ártatlan gyermeked. Tapasztalom, hogy sok Anya nem is hiszi, mennyi (magához való) esze van egy babának, már 6 hónaposan is. 1/2 éves kortól már sokszor csak azért sír a pici, hogy fel legyen véve ölbe. Persze, kell sokszor felvenni, babázni, simogatni (a testi érintés fontos). De ezt sem szabad túlzásba vinni. Nem szabad elhitetni a babával, hogy Ő a világ közepe! Ő is csak egy családtag, aki jelenleg részt vesz a család életében. Ennyi.

Szóval csak reménykedj. Kívánom, legyél annyira bölcs, hogy észrevedd a picinél, mikor sír csak azért, mert követelőzik (mert már megszokta az azonnali és korlátlan törődést), s mikor pedig azért, mert valóban fájdalma van. Nem könnyű, de.. nem lehetetlen.