Az éjszakai kelésekről le kell szoktatni a babát, vagy leszokik magától is?

Állítólag 1 éves korig normális, hogy egyszer felkel éjjel a baba. Nem tudom mi igazság van ebben.

Az én lányom 4,5 hónapos koráig átaludta az éjszakát. Jött a mozgás, majd a foga, aztán kisebb nátha és elvesztette e jó szokását. Aztán 3 óránként kezdett kelni, mert éhes volt. Elkezdtük a hozzátáplálást, már csak egyszer kel. Talán megoldódik nálunk a helyzet, ha uzsonnára is kicsit laktatóbbat kap. Szerintem ok nélkül nem ébrednek meg annyira, hogy csak segítséggel tudjanak visszaaludni.

Mi is 8 hósak vagyunk és mi is kelünk 3x-4x, ebből 1x eszik (már tápis). Én is hozzászoktam. Leszoktatni szerintem nem is lehet meg nem is hagyhatom ordítani éjjel mert vannak szomszédok.

Egyik ismerősöm gyereke még mindig kel éjjel 1x szopizni...2 éves múlt. :p

A tévhitekkel ellentétben teljesen normális ha ekkora baba ébred éjjelente

3 gyermekem van.1.2.gyermek magától 8-9 hónaposan átaludta az éjszakát.

3.20hónaposn.Magától.

Minden gyerek más.a tied is át fogja aludni az éjszakát.És biztosan nem 8 évesen.

i ne próbáld az Aludj jól gyrmekem módszert!!!

# Olyan furcsák vagyunk mi emberek,

A szemünk sír, az ajkunk nevet.

Azt hisszük másról, hogy boldog talán

S irigykedünk egy-egy szaván.

Azt hisszük, ha a másik szeme ragyog,

Gondolatai tiszták és szabadok,

S nem vesszük, dehogy vesszük észre,

Hogy könnyek égnek csillogó szemében.

Oly furcsák vagyunk mi emberek,

A szemünk sír, az ajkunk nevet.

Hazugság az egész életünk,

Mert akkor is sírunk, amikor nevetünk."

(Dante)

Erre sajnos már a 12 hónapos gyermek is képes…

# Akit nappal épít: az éjjel leomlott”

(Székely népballada)

Kővímes Kelemen várához hasonlatos – sajnos – sok esetben a gyermekek bizalmának épülése. A biztonságos kötődés kialakulásának feltétele az anya érzékenysége, válaszkészsége. Ebben a tekintetben sajnos kultúránk különbséget tesz éjszaka és nappal között; míg nappal teljesen elfogadott az anya odaadó viselkedése, az éjszakai gondoskodás, szoptatás, dajkálás, együttlét sokak által elfogadhatatlan és nem ajánlott. Külön „szakirodalma” van a sírni hagyásnak, az alvásra való tanításnak. Pedig a baba számára éjszaka talán még fontosabb a testközelség, a biztonság, hiszen evolúciós örökségének részeként él benne az éjszakától és a magánytól való félelem.

Olyan kutatás sajnos még nem született, mely alátámasztaná: az éjszaka magára hagyott, vagy kizárólag meghatározott időközönként látogatott (alvástréningezett) gyermek bizonytalanul kötődik. Ebben a tekintetben ugyanis sajnos még a szakmai vélemények is megoszlanak, sokszor épp orvosok, pszichológusok ítélik magányra a gyermeket éjszaka.

Egy elgondolkodtató eredményt azonban érdemes felidézni: videofelvételekkel követték a vizsgálatba bevont gyermekek alvását, melynek során kiderült, hogy a szülők által jó alvónak tartott gyermekek is többször felébrednek az éjszaka folyamán, de ennek nem adnak hangot.

A szerző szerint nem helyes a gyermekek megkülönböztetése azon az alapon, hogy átalusszák-e az éjszakát vagy sem, hiszen a vizsgálat szerint az összes – egy éves kor alatti – gyerek felébredt, szerencsésebb lenne jelző (signalers) és „önnyugtató” (self-soothers) gyermekekről beszélni. Azt már nem tudhatjuk, hogyan képes egy pár hónapos gyermek az éjszaka közepén megnyugtatni önmagát, az önnyugtatás kifejezés azonban sokat elárul: eszerint nyugtatásra van szüksége a gyermeknek, amit – jobb híján – önmagának kell megoldania.

Az ősbizalom kiépüléséhez a gyermeknek éjjel-nappal szüksége van édesanyja nyugtatására. Napközben felépített bizalmát mi tartaná életben a magányos éjszaka során?

Irodalom:

Anders, Thomas F. (1994) Infant sleep, nighttime relationships, and attachment

Psychiatry Vol. 57.