3,5 éves. Valami piszlicsáré dolog miatt hisztizni kezd, amibe belelovalja magát, és mikor kérdem miért sír, miért megy a hiszti? A válasz: nem tudom.
pl. reggel adjam oda a cumiját, ami kb fél méterre volt tőle, én meg a másik szobában. Mondtam, hogy most nem tudom, de ha kinyújtja a kezét eléri. Erre hiszti, sírás, ordítás: nem, nem, te adod oda. Majd maradt a nem, nem, kb 100*. ekkor én a másik szobában a hugát öltöztettem és nem reagáltam a hisztire. Átjött, kész lettem leültettem magam mellé, kérdeztem hogy most miért sír, hagyja abba, mert a hisztiből nem értek. Válasz: nem tudom. Valami más témát feldobtam, ami kizökkentette, és ekkor vége lett a hisztinek. Mostanában sűrűn van ilyen.
Nálatok?
Hasonló szokott nálunk is lenni. Bár inkább bontva, vagy azon morog, hogy én segítsek neki, mert ő nem tud egyedül levetkőzni, (amikor épp úgy gondolja), mindenáron magához akar rendelni. Ahogy mondod, van kisebb testvér, ne is csodálkozz, hogy néha csak magának akar.
Aztán olyan is van, hogy amit máskor fel sem vesz, azon elkezd sikítozni, bömbölni, szabály szerűen provokál, hogy mérges legyek, többnyire, mikor fáradt. Én is ki szoktam akadni, tudom az eszemmel, legjobb, ha nem foglalkozom vele, de nem mindig bírom így ki. Úgysem tudják megmagyarázni, mi a bajuk ilyenkor, ez egy ilyen kor!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!