Csak én vagyok úgy vele, hogy az óvodáskor játékra való? Nem agyonfejlesztésre?

Pedagógus végzettségem van, és egyet is értek veled, meg nem is. Már jó ideje nem dolgozom a szakmámban (ovis korúakkal foglalkoztam), és nem láthattam át mi is változott az elmúlt években. A hétvégén találkoztam egy régi kolléganővel, aki mesélte, hogy általános iskolába!!! felvételiznie !!! kell a gyerekeknek.

Ha ezt veszed figyelembe, egy ovis gyerek fejébe minél több információt kell beletömni, hogy egyáltalán elkezdhesse a tanulmányait.

Persze azt senki nem veszi már figyelembe, hogy az ilyen korú gyerekeknek a játék a fő tevékenysége, mint a felnőtteknek a munka.

A rohanó, tökéletes, infoval teli világ szüleménye az, hogy nem hagyjuk élni a gyerekeinket...vagyis hagyhatod élni, de akkor az újonnan keletkező (sajnos alapvetőnek) számító társadalmi elvárásoknak nem tud eleget tenni.

Teljesen ellenzem oviban a különórákat! DE! Az én lányom 4 éves és heti 1* jár népitáncra szerdánként ezt is csak azért mert mindenki jár a csoportból és nagyon szomorú volt, sírt, mert ő nem mehet...Végülis kiharcolta!

Nem tudom ki hogy van vele, de mi a szülei hétfőtől péntekig 7-4-ig dolgozunk. Ez idő alatt nyilván ő az oviban van, ami rengeteg idő szerintem!Annyira keveset lehetünk együtt, akkor azt a picit, legalább együtt töltsük.

Az én keresztfiamnak is felvételizni kellett az általános iskolába. Mivel a körzeti iskolába csak az jár, akinek nem sikerült a felvételi, így mindenki próbálja a gyerekét a legjobb helyre benyomni.

A gyereknek 2 órás felvételi elbeszélgetése volt, ahol logikai feladatokat, meseértés, versmondás stb voltak. 3x elmondtak egy 8 soros verset és vissza kellett mondani. Mesehallgatás után kérdésekre válaszolni, memória játék, szavak párosítása stb. Nővéremék azért szalajtatták meg, mert tavaly nem sikerült neki, idén meg felvették.

Erre a válasz: minden gyerekfüggő! Erről szól a nevelés. Ismered a gyermeked, tudod, mi a jó neki, mert TE ismered őt, nem a szájhúzó másik anyuka.

Sajnos a nevelésnek van egy sötét oldala is: az anyukák lesik egymást, és ha olyat tapasztalnak, amit ők nem tennének, elmesélik a szomszédnak, a családnak, vagy gyk-n egy csapat idegennek. A kérdés eleje persze mindig ugyanaz: "Csak én gondolom úgy, hogy....?"-------

Ha a kisfiam szeretni fogja a sportot, választhat majd egyet. És ha szeretni fog rajzolni, azt is. Ha pörgős kisfiú, és jó a légkör, és bírja a tárcánk, annyit választ, amennyit akar - ugyanis biztos vagyok benne, látni fogom rajta, ha sok neki, és ha azt látom sok, majd abbahagyja. Még csak kétéves, és csak babatornára jár, de azt imádja. A társaságot, a csajszit aki tartja, a légkört. Kis barátokat szerzett. Ha ez rossz lenne neki, nem örömmel menne. Minden anya látja a gyermekén, mik a határai! Ne te akard megláttatni másokkal a saját gyerekeik határait!

Lehet, hogy úgy érzed, a gyerekek arra vannak nevelve, hogy jobbak legyenek, mint xy, de tudod ennek a gyökere sokszor pont az, amit te is csinálsz most: az anyukák gondolkodása arról, hogy ők jobb anyák mint xy, mert máshogy gondolnak valamit. Ezen el kéne gondolkodni picikét..

Szia!

Nem vagy egyedül, én is pont így gondolom. Ebben a korban a szabad játék fejleszti a gyerekeket, és alapvetően semmilyen fejlesztésre nincs szükségük (persze, ha gondjuk van valamivel, nyilván igen).

Alsósokat korrepetáló barátnőm mesélte, hogy sokszor azért vannak gondban a gyerekek az iskolában, mert már oviban annyi felé ráncigálták őket, hogy az sem tudják „merre vannak arccal”, az alapvető összefüggéseket nem értik, mert nem hagyták őket elmélyedni semmiben, folyton jött az újabb és újabb inger.

Személyes véleményem az, hogy ezek a szakkörök a szülőknek kellenek, valamennyire enyhítik a lelkiismeret-furdalást, hogy nem érnek rá, vagy ha igen, akkor sem tudnak mit kezdeni a gyerekkel.

„A gyerek akarja” – igen, vannak, akik a 2 hónapos csecsemőt is viszik mindenféle őrületre, mert úgy szereti… na ja, egy gyerek nagyon rugalmas, megszokja azt is, ha születésétől kezdve trancepartikra viszik, azt is, ha a tévé elé ültetik órákra.

A pedagógus hozzászóló véleményéről az jutott eszembe még, hogy bár igazi felvételiről első osztályba én még nem hallottam (mármint olyanról, ahol „tudást” kérnek számon), nyilván mondjuk az ének-zene tagozatos sulikba kell énekelni egyet, az „alternatívokba” pedig az egész család „felvételizik”, de ezek játékosak.

Viszont az tény, hogy elég teljesítménykényszeres lett sok iskola, és nem tudom, ez a szülőktől jövő igény, vagy csak ezzel próbálják eladni magukat, szerencsétlen szülők meg elhiszik, hogy ez a jó gyereknek… de végülis mindegy, mert én azt gondolom, bármilyen is a „mai világ”, a jövő világát a mi gyerekeink fogják építeni, és ha mi azt gondoljuk, nem jó, ami ma van, akkor a gyerekeinket sem ehhez kell idomítani, hanem egy olyan generációt nevelni, aki jól fogja magát érezni a bőrében anélkül, és szép emlékei lesznek a gyerekkoráról.

Az 5. hozzászólónak:

El vagyok képedve, hogy ilyen felvételi van első osztályban. Milyen iskola ez? Mit „tud” ez az iskola?

5. vagyok

egyházi iskola, de nem ez a lényeg, hanem hogy csak az okos kerülhet be, így nincs integráció

Tehát nem 25 gyerekből min 15 cigánygyerek, mint az államiban. Így mindenki próbál oda bekerülni. És melyik szülő nem gondolja úgy, hogy jó az integrált nevelés, de ne az én fiam integrálja a halmozottan hátrányos gyereket.