Ha anyagilag nem álltok fényesen, bevállalnátok még gyereket ikrek mellé? NAgyon szeretnénk, tervbe van, de most készülök visszamenni dolgozni, mert muszáj.

Szerintem ne foglalkozz azzal ki botránkozik meg és ki nem, hiszen ez a ti döntésetek!Ha szeretnétek tesót, akkor rajta!

És amúgy szerintem azért sem lehet lenézni valakit, ha az anyagi vonzatát nézi a dolgoknak!

Nyilván nem olyanról beszélek, aki csak a pénz miatt szül.

De nálatok nem erről van szó

Ha mindenki mindent arra a lapra tenne, hogy majd ha úgy áll anyagilag, kihalna az emberiség.

Egyetértek, hogy ahol kettő elfér, ott helye van a harmadiknak is. Én nem mentem vissza a második után sem,

úgy időzítettünk, hogy gyedbe szülessen a tesó. Pár hét múlva esedékes. :-)

Sok ember lenéz, van, akinek az a baja, hogy jajj három pici, másnak az, hogy biztos az állami támogatásért csináltuk (baromira nem igaz, akkor is vállaltuk volna, ha egy fillért se kapunk), olyan is van, aki már attól lesajnálóan néz, hogy sétálok a két kicsivel (3és fél éves kislány, 20 hós kisfiú) és látja a gömbölyödő pocakomat...

Nem érdekel más véleménye, mi akartuk ezeket a gyerekeket. Amúgy tény és való, hogy pl. az adókedvezmény most nekünk jól jött, de persze ezt bármikor megvonhatják...

Én nem.

Soha nem értettem egyet ezzel az ahol elfér 2 ott elfér 3 is.

Egy gyerek igen is kiadásokkal jár, és a gyereknevelés nem csak 3 éves korig tart, hanem tovább és igazából csak később jönnek a komoly kiadások. Most jó a 3 gyerekeseknek, mert nem kell adót fizetni, de ki garantálja, hogy így lesz ez 5 év múlva is, támogatásokra nem lehet alapozni egy család kasszáját, és ezt nem a megbotránkozás miatt írom. Nekünk is kettő van, nagyon szerettem volna harmadikat, de egyenlőre letettem róla.

Néha muszáj mérlegelni, hogy mi az amit kibír a kassza, bármi történjen is. Ezt akkor értettem meg, mikor az ősszel a férjem jól menő munkahelye szinte egyik napról a másikra csődölt be. Itt álltunk 2 pici gyerekkel, egekbe szökött törlesztővel, és hónapokig nem nagyon tudtuk mi lesz velünk, jött a tél, a férjem építőiparban dolgozik, na ott télen halál van.

Úgyhogy bármennyire is szeretnék is egyenlőre nem lesz harmadik baba. Ezt a kettőt tudjam tisztességesen felnevelni, úgy, hogy ne kelljen fillérezni. Ha első babáról lenne szó és szorítana az idő, lehet bevállalnám, de így hogy már van kettő és nem felhőtlenek az anyagi körülmények én felelőtlenségnek tartanám bevállalni a harmadikat!

Persze, jöhet bármi ez így volt régen is meg most is, és írtam is hogy mi is így jártunk. Na aki ezt az igazi bizonytalanságot megtapasztalja, az szerintem nem gondolkozik tovább. Lehet ezért látom én másképp a dolgokat!

De azt azért már régen sem értettem, hogy miért akar valaki még gyereket, ha amúgy sem tudnak normálisan megélni.

Félre értés ne essék, ahogy már írtam is, ha valakinek nincs gyermeke az érthető. És a kérdezőt sem szólom meg érte, semmi közöm hozzá, véleményt kért, én meg mondtam.

Viszont van pár ismerősöm oviban, környéken, hogy sorra szülik a gyerekeket, de mindennapos anyagi gondjaik vannak, az utolsó gyerek gyakorlatilag már rongyokban jár, mert az előző három annyira elhasználta, de újra meg nincs pénz, még turira sem. Vagy van egy másik aki a párjának szeretett volna örömet okozni egy újabb babával, neki már volt 2 az előző házasságból és 1 közös, de szerettek volna még egy közöst. Már a 4. előtt sem volt felhőtlen az életük, utána gyakorlatilag tönkre mentek, apa külföldön gürizik, hogy anya itthon megéljen valahogy, 2 havonta találkoznak egy hétvége erejéig. Kérdezem én, megéri????

Én sem vállalnám.

Ha támogatások nélkül nem tudjátok nevelni őket, oda nem kell harmadik gyerek. Oké, hogy most csak babakocsi kell, de mi lesz később? Mindig a nagyobbak levetett/elhasznált dolgait fogja kapni, mert újra nincs pénz? Tudsz majd egyszerre 3 pár cipőt venni? Mindig tudsz annyi ételt tenni az asztalra, amiből öten is jóllaktok? A három gyerek egyel több, mint kettő. Nem marad mindig kicsi. Egyszerre kell majd őket iskoláztatni, öltöztetni, nem mondhatod egyiknek sem, hogy majd később.

A támogatásokra én nem mernék építeni, mert ami ma van, az nem biztos, hogy lesz holnap is.

Nem írtad, hány éves vagy, de ha nem szorít az idő, akkor ráértek kicsit később, összeszedettebben babázni.