Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Kisgyerekek » Létezik olyan, hogy egy...

Létezik olyan, hogy egy gyermek akiről 5-6 éves korában már sejteni vélik a szakemberek, hogy hiperaktív később könnyedén beilleszkedik majd az iskolába és mégsem válik be a baljós találgatás, hogy problémás marad?

Figyelt kérdés

Kiskorától igen temperamentumos...már 3,5 éves korában nevelési tanácsadóba kerültünk vele ,azóta rengeteget javult,sokkal jobban képes kontrollálni a viselkedését,tovább tud kivárni,kicsit kevésbé impulzív .

Hol figyelemzavarosnak mondták ,hol pedig hiperaktívnak sejtették,de senki nem akarta túl korán megbélyegezni .Nagyon okos.


Sokat tud változni egy 5-6 éves gyerek 1-1,5 év alatt abban,hogy szófogadóbb ,alkalmazkodóbb legyen és megállja a helyét az iskolában majd ,ha idáig is folyamatosan egyre jobb és jobb lett a helyzet ?


2012. ápr. 16. 12:45
 1/3 anonim ***** válasza:

A hiperaktív gyerekek általában kifejezetten okosak, így nem ez akadályozza őket a tanulásban, hanem a hiperaktivitásuk. Nem tud szófogadóbb, alkalmazkodóbb lenni, mert nem akaratlagosan szabályozza ezeket a dolgokat (nem direkt szófogadatlan, vagy nem alkalmazkodó). A megoldás az lehet, ha nagy súlyt fektettek az iskolaválasztásra, lehetőleg kislétszámú osztályba íratjátok,illetve addig is és folyamatosan jártok valamilyen terápiára, ahol segíteni tudnak neki (ez elvileg a nev.tan. hatásköre lenne, vagy súlyosabb esetben a szakértői bizottság jelöli ki a fejlesztés módját). Ha valóban hiperaktív a gyerkőc (vagy valami hasonló), akkor szerintem az a legjobb, ha erről mielőbb kapsz egy diagnózist. Ebben az esetben ez nem megbélyegzés, hanem az egyetlen kulcsa a gyermek valós igényei szerinti fejlesztésének. Ha van időd, nézd meg ezt a videót: [link]

Hiperaktív gyerekek vívásban elért eredményeiről és az oda vezető útról szól. Szerintem nagyon jól közvetíti azt az üzenetet, hogy a hiperaktív gyerek nem csodabogár, de valóban speciális szükségletei vannak.

2012. ápr. 16. 13:12
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/3 A kérdező kommentje:

Valójában mindent tudtam amit leírtál...és mégis olyasmit vártam innen amit senki nem tehet ,senki nem tudhat megnyugtatni ,hogy a kisfiam később kinövi a hiperaktivitását ,bele kell törődnöm,hogy még sokáig kísérnek minket majd a nehézségek.A reális cél ezek szerint nem a nehézségek teljes megszüntetése lehet,hanem minimálisra csökkentése a lehetőségek szerint.


Írtad a terápiák szükségességét ,TSMT -zünk és jár fejlesztő foglalkozásokra is.


Az oviból egyre pozitívabb visszajelzéseket kapok végre,holott egy éve még mindent megadott volna az óvónéni,ha elviszem máshová,de most azt mondja szót fogad,játszik másokkal,a nehézségeket vagy elhallgatja előlem(hogy ne aggódjak) vagy már nincsenek is olyan súlyos nehézségek ,talán ha én nem vagyok mellette,akkor visszafogja magát egy kicsit :-) .


Én látok javulást a viselkedésében ,lassan,de biztosan egyre inkább képes szabályozni magát,de az is lehet,hogy megtanultam gondolattal előbb már kivédeni a kényes szituációkat és maximálisan igyekeztem ráhangolódni a kisfiam igényeire,hogy ő kiegyensúlyozott tudjon lenni .Nagyon elfogadó vagyok és türelmes azokkal a dolgokkal amik a hiperaktivitással függenek össze,például ha indulatosan sírni kezd ,nem megbüntetem,hanem szép szóval hatok rá,igyekszem megnyugtatni,olyankor ezért nagyon hálás előbb-utóbb bújik és igyekszik megmagyarázni az indulatossága okát"Anya olyan fáradt vagyok,ezért vagyok ilyen" .


Ami aggodalmat kelt bennem az az ,hogy mások nem értik őt meg,hogy félreértelmezik a reakcióit,holott én tudom,hogy egy tündér legtöbbször,de néha küzd saját magával is amitől nagyon szenved.



Láttam már a videót amit feltettél és egyéb riportot is Kun Péterrel ,ő is ilyen kisgyerek volt mint a fiam

:-) ,nagyon bíztató,hogy milyen felnőtté vált és ,hogy segít az ilyen nehézségekkel küzdőknek mint amilyen ő maga is volt...és még ma is az,de nagyon ügyesen használja fel a saját tapasztalatait mások segítésében.

2012. ápr. 16. 14:22
 3/3 anonim ***** válasza:
Teljesen átérzem, amit írtál! Tudom, hogy az a legnehezebb, hogy mások hogy tudják őt elfogadni, ezért is gondolom, hogy ez az iskolaválasztásnál is fontos szempont lesz (mármint hogy milyen a tanító néni). Mindamellett nem tudjuk a gyermekeinket megvédeni a saját tapasztalásuktól és ezt nehéz elfogadni. De látod, a videóban szereplő srác is úgy jutott el arra a pontra, ahol most tart, hogy bizony kudarcok is érték kőkeményen (ahogy mindannyiunkat). Az mindenképpen tök jó, hogy a hiperaktív gyerekek általában nagyon okosak, így jó eséllyel fogja megtalálni - egy támogató család segítségével - azokat a lehetőségeket, amikben kiteljesedhet. Nagyon jó, hogy te megérted és nem hibáztatod őt szerintem. És az, hogy ő hiperaktív, belőled is tutira előhozza a legkreatívabb oldaladat - hiszen csak így tudsz segíteni neki :). Biztos vagyok benne, hogy az, akinek ilyen támogató anyukája van, jól fog boldogulni! Tényleg!
2012. ápr. 16. 15:34
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!