Hogyan csaljam be kisfiam egy idegen helyre ordítás hiszti nélkül?

Aki itt látatlanban megmondja neked, hogy mit kéne tenned, azt nem lehet komolyan venni.

Lehet a 2 és fél éves gyerek dackorszaka (épp itt az ideje), lehet, hogy rájött, hogy ezzel a viselkedéssel hatványozottan több figyelmet kap, mint egyébként (nem mondom, hogy egyébként keveset, csak így még többet), lehet valami szorongás, lehet valamilyen mentális zavar.

Szerintem ha nem normalizálódik hamar, megterhelő az életvezetésed, életszervezésed számára, akkor fordulj szakemberhez, nagyvárosokban szokott lenni nevelési tanácsadó, ők tudnak segíteni.

Nem hiszem, hogy félne, ez inkább sima dacnak tűnik, ilyenkor jönnek rá, hogy van saját akaratuk, amivel meg tudják akadályozni, amit anyuci akar, próbálgatják a határokat. Az unokaöcsém a reggeli öltözködésnél visít, pedig nem hiszem, hogy most hirtelen elkezdett volna rettegni a ruháktól.

Én nem foglalkoznék az ordítással, mosolyogva felemelném és vinném. Ha rájön, hogy semmi visszhangja nincs a visítozásának, tutira hamar leszokik róla.

Sajnos tévesen a köztudatban az szerepel, hogy az 1-3 éves gyermek figyelemfelhivás okán dacos, meg hogy ha rájön, h nem ér el ezzel semmit, abbahagyja. Ez az időszak azonban valóban a dackorszak. Evvel összefüggésben az én-tudat kezd kialakulni, borzasztó nehéz átélnie szegénykéknek (kiszakad a teljes egységből a tudata, és tagadás által tanulgatja én-határait), még nem tudják annyira se kontrollálni érzelmeiket, mint egy ovis, tehát megértően kell hozzájuk viszonyulni, amikor érzelem kitörés tapasztalható náluk; és ismétlem: nem tudatosan teszik!! Tudatosan kb 4-5 évesen "hisztiznek", nah, ekkor már a figyelem felhívás mint ok is meghúzódhat a háttérben; óvodás korban azonban egy egészséges gyermek túl van a dackorszakon, illetőleg 4 éves kortól; persze regresszió OLYKOR előfordul (korábbi életszakasz jellemzőinek átmeneti megismétlődése a regresszió lényege).

A HELYZETET kezelni az igazán nehéz, ez egyénfüggő, melyik gyermekkel hogyan lehet megoldani, látatlanban nehéz ötletet adni.

Előző vagyok. A másik hiba a köztudatban , hogy mintha "ignorálni" (figyelem mellőzés) kellene az 1-3 év közötti gyermeket. Épp fordítva! A fent említett okokból különösen nagy figyelemmel szükséges viseltetni irántuk.

Egy szakember.

Ismét én vagyok: a "hiszti során" is szeretettel, figyelemmel legyél, javaslom, amikor csak van időd, energiád erre.

Természetesen semmilyen büntetés nem tesz jót a gyermeknek, és hosszú távon eredményre se vezet.

Ezeken kívül olykor a szeparációs félelem is jellemző ok lehet.

az én kisfiam is ennyi idős, és ő sem szeret idegen helyre menni, pont tegnap történt, már az ajtóban sírva fakadt hogy ő nem akar bemenni (nem hisztizik, nem fekszik le, csak sír)szóval ő egyértelműen fél

ilyenkor én vagy leguggolok mellé, vagy felveszem, ölelgetem, puszilgatom, és magyarázok neki, ill. próbálom terelni a figyelmét