Jó ha a szülő arra tanítja a gyerekét hogy ne ossza /adja oda más gyereknek a játékát?

nálunk is vannak ilyen szülők a játszón.

szerintem ezt tiszteletbe kell tartani, bár nem tartom helyesnek.

csak ha azt nézem, hogy a szülőnek ebből mennyi haszna van, remek lehet arra, hogy megnézzük, minek örülne a gyerekünk ünnepkor, nem? :)

gyerekek szempontjából is, így tanulnak meg együtt játszani...

ráadásul ezek a homokozó játékok pár száz forintosak, mi van ha eltörik? semmi :)

Az igazság az,hogy én is jártam így.Amikor láttam,hogy a gyerek félti a játékát,én eleve szóltam a fiamnak,hogy nem szabad,ne nyúljon a gyerek játékához.Nem hagytam,hogy odáig fajuljon a dolog,hogy a végén ellöki,vagy ne adj isten neki megy a kisebbnek.

Egy anyuka szintén mindig mondta a fiának,hogy a játékaira vigyázzon.Beszélgettem az anyukával.Elmesélt,hogy állandóan veszi a játékokat,és mindig úgy jártak,hogy a fia végül nem is tudott játszani vele,mert a többi gyerek elvette,és volt,hogy másnap egy játéka sem maradt meg.A végén az anyuka megunta,hogy mindig az ő fia játékai tűnnek el,így már mondta a fiának,hogy inkább csak magában játsszon-Így hogy tudtam az okát,már teljesen jogos és érthető volt.(a játszótér meg ugyanúgy az övéké is.

Bocs, hogy belevau, de ott volt a kislány anyja? Hallottad, hogy azt mondta: senkinek ne adja oda semmijét?

Azt erősen kétlem, hogy azt kérte volna, feküdjön rá, vagy tépje ki egy tipegő kezéből erővel.

8 éves gyerekem van. Most kezd önző lenni, de nagyon. Teljesen magától, önállóan, "önszántából" szokott úgy dönteni, hogy az az ő játéka, pohara, kanala, helye az asztalnál, stb, és oltári hisztit levág, ha ezt nem tartja valaki tiszteletben. Eddig magasról ...t rá.

Most jutott el abba a korba, amikor kezdi felfogni a "magántulajdon" fogalmát. Enyém-tiéd. Ami akkor is enyém-tiéd, ha te nem vagy ott, és nem látod.

Másrészt: anyu mindig remek kifogás, jó alap, és ilyenkor bezzeg lehet hivatkozni arra, hogy amit anyu mond az szentírás, és azt neki úgy kell csinálni. Ez egy védekező mechanizmus is lehetett. "Én nem tehetek róla, hogy fellöktem, hogy elesett, azért tettem csúnya dolgot, mert anya azt parancsolta. Ártatlan vagyok."

Ezt is onnan gondolom, hogy Enyémke már hivatkozott arra az iskolában is, hogy azért nem pakolt be a táskájába, mert anya nem engedte. (Na persze... a tanár se hülye, úgyhogy nem anya kapott fekete pontot.)

Ne vegyél rá mérget, hogy a gyereket erre tanítja az anyja.

A te tipegőd még nem érti, hogy van enyém, tiéd, van, amihez ne nyúljon, mert hiába játék: az valaki másé.

Erre most mondhatná valaki, hogy arra tanítod a gyereked, hogy ne tisztelje más tulajdonát, amit megkíván, azt vegye el nyugodtan.

Pedig nem erről van szó ugyebár....

Ha a tiéd 8-10 éves lesz, és egyedül leengeded a játszótérre, hidd el, hogy te is arra fogod "kényszeríteni", hogy annyi játékot vigyen haza, amennyit levitt. Te is kiakadsz, ha a harmadik homokozólapátot veszed abban a hónapban, mert valaki kölcsönvette, és eltűnt.

Lehet, hogy a gyerek attól tartott, ha megint valaki "kölcsönkéri", és nem lesz teljes a leltár, akkor az anyu kiakad, és netán ordítozni fog, hogy "hogy lehetsz ilyen, hogy már megint elhagyod a dolgaid, hát azt hiszed, a pénz a fán terem, meg én látom el a lakótelepet játékkal, blablablabla...."

Pedig logikusan belegondolva, a 8 éves nem tehet arról, ha mindenki játszik mindenkiével, és elcserélnek ezt-azt, vagy valaki elteszi az ő játékát.

Erre egyébként a legtöbb játszótéren remek megoldás, ha a játékokra alkoholos filccel anyukák ráírják a gyerek nevét, ovis jelét, stb, és így mindenki tudja, hogy kié.

Nálunk ez bevált.

Van, hogy nálunk köt ki Gizike lapátja, meg három nap múlva kapjuk meg a vödrünket, de előbb-utóbb hazatalálnak a cuccok.

Megpróbálnád más szemszögből nézni? Mondjuk a kislányéból? Lemegy a játszóra, hogy játsszon azokkal, amiket magával vitt. Erre odacsattog egy kicsi, és egyből veszi el Tőle. Örülnie kéne?

Saját tapasztalatom az, hogy sok szülő eleve arra játszik, hogy majd a más gyereke visz le játékot, így 1. neki nem kell cipelni, 2. nem fenyeget az a veszély, hogy "lenyúlják" az övékét. Ez szép dolog?

Mikor az ikreimmel mentünk homokozni, volt nálunk 2 vödör, 2 lapát, 2 forma. Sokszor előfordult, hogy amint kiszedtük a játékokat, egyből rohant oda 1-2 gyerek, fölmarkolták az egészet, és vitték el. AZ enyémek persze elkezdtek visítani, hiszen szerettek volna a saját játékukkal játszani. Hát bocs, de én is szóltam.

Nem csúnyán, de mondtam, hogy ha szeretne játszani,jöjjön nyugodtan ide, de nem vigyék el a dolgainkat.

Azon kívül meg kell tanítani, hogy mi az enyém, és mi a másé. Szerintem Neked oda kellett volna menni a kislányodhoz, és mondani neki, hogy ez a játék a nagylányé, most Ő szeretne vele játszani, Ti meg keressetek mást.

Nem önző attól egy gyerek, hogy nem adja oda szó nélkül minden vadidegennek a játékait!

Sajnos mi is jártunk úgy nem egyszer, hogy sosem láttuk többet a fél homokozókészletet, unokatesóméktól meg a motort lopták el.

És Neked sem kéne egy idegen gyereknek beszólni. Ha a Tiédnek mondogatna oda valaki, biztos nem tetszene. Szerinted, hogy esett a kislánynak?

Annak ellenére, hogy mi is osztottunk meg játékot, egyáltalán nem tartom helyesnek a "minden közös" felfogást. Miért lenne az? A felnőttek talán mindent megosztanak egymással szó nélkül? A 2 éves már elég nagy ahhoz, hogy elkezd Neki tanítani, hogy nem veszünk el szó nélkül mástól semmit. És ez úgy működik, hogy mész vele, és mondod neki. És nem a másik gyereket kezded el egzecíroztatni.