Hogy értessem meg a gyerekkel, hogy csöndben legyen?

Ha megvan a megoldás, oszd meg velem is...

Sajnos nekem se megy...

Az enyém is egyfolytában csak mondja-mondja, mondjuk én imádom ahogy csicsereg, álló nap bírnám hallgatni :D

Szerencsére ha egy bizonyos módon rászólok, akkor kb 2 percre csöndben marad (vagy suttogó üzemmódban magának mondja tovább XD)

Én még azt is szoktam, hogy adok neki valamit hogy elfoglalja magát: pl rajzoljon addig, vagy mindketten bekapunk egy szem tic-tacot és az nyer, akinek továbbtart (ő meg próbálja óvatosan szopogatni nehogy elrágja vagy hamar elfogyjon), vagy készülök előre és berkaok két kis münyür játékot hogy addig matasson velük ott szépen halkan míg én a bankos nénivel megbeszélem amit kell, vagy visszaküldöm a banki pulttól a váróba ahol ültünk, hogy vigyázzon a kabátomra (úgyis két méterre van és látjuk egymást, ő meg büszke, hogy egyedül fontoskodhat és csúnyán néz nehogy valakinek kelljen a kabát).

Az ilyen kicsiknek még nincs olyan önkontrolljuk, hogy befogják a szájukat, ha arra kérjük őket. Sok kiskamasznak se. (Sőt, sok felnőttnek se....)

Életkori sajátosság.

Nálunk nem csak a dumálással van baj, hanem hogy ordít a folyosón. Kismilliószor elmagyaráztam, hogy ne tegye, mert ugye mások is laknak a házban stb, de nem bír magával, élvezi, hogy visszhangzik. És most már persze a kicsi is utánozza, szóval ketten visonganak, zörögnek a folyosón. Tiszta gáz, mert egy idő után bekattanok, és én is ordítok, hogy most már aztán csend legyen, ami szegény gyereknek teljesen érthetetlen (anyának miért lehet kiabálni, ha neki nem...)

Szóval nehéz ez a 3,5 éves kor.