Miért ennyire intoleránsak az emberek? Neked is szóltak már be a "neveletlen kölyköd" miatt?

tegnap 2 ilyen kérdés is volt. Az egyikben egy gyerektelen tette fel a kérdést. Azt megértem, mert amíg nincs valakinek gyereke addig a gyereknevelés fekete és fehér.

A másikat viszont egy anyuka tette fel, ami nálam kiverte a biztosítékot, mert bizony egy anyukának tudnia kellene, hogy gyereknevelés nem fekte és fehér. Ha vannak ismerösei akkor tudnia kellene, hogy sok család nehézségek között él (nem anyagi), ami megint csak nagyban befolyásolja a gyereknevelést. Szóval ha egy anyuka tesz fel ilyen kérdést, én is kiakadok. Nekem elég jó gyerekem van, de tudom mit jelent, mikor a boltban elvetödik és fetrengve hisztizik a másfél éves, mert én jobbra ö meg balra szeretne menni.

Aztán itt jön egy érdekes sztori a gyereknvelésröl.

Van egy barátnöm akinek 5 éves unokahoga "álom" gyerek. Soha nem hisztizik, nem veri ki a balhét, az a tipikus jó gyerek. Barátnöm akinek nincs gyereke, szidja a másik barátnönk gyerekét aki 2 évesen "rossz", mert semmit nem csinál meg amit kérnek töle, és egyébként az anyja sem neveli meg.... A barátnöm csak példálozgatott mi rossz a kisfiu nevelésében stb...

Mondtam neki: MINDENKINEK MÀS FONTOS A GYEREKNEVELÈSBEN.

De nem értette meg. Mikor az álomunokahugival autóba ültek, és indulásra készz voltak, hirtelen bekopogtam a kislánynak hátra: Csatold be magadat. Mier állom unokahugi megfenyegetve rámnézett és egyszerüen kijelentette NEM. Ekkor mondtam barátnömnek: Látod mindenkinek más fontos a gyereknevelésben. Mi férjemmel a motrot sem indítjuk be addig míg a mindenki be nem köti magát. Nálunk nincs olyan hogy NEM kötöm be magamat.

Szóval a gyereknevelésben három dolog van:

a hozott anyag

mi a fontos a szülök számára

és mennyi energiája van a szülönek a gyerekre

ne ítélkezzen senki sem az felett amiben nem ö él.

Mert a kutya nem kíváncsi más gyerekének a vandálkodására.

Amíg én tudom úgy nevelni a gyerekem, hogy ne zavarjon másokat, se ordibálással, se rendetlenkedéssel, és ha neveletlenül viselkedik akkor helyre rakom, (ezt hívják nevelésnek) akkor ezt mástól is elvárom.

Az emberek intoleránsak. Nem miért, hanem azok, és kész. Ezt kéne elfogadni, alapul venni, és e szerint formálni a határokat, ha más emberek közé mész.

Ha ez számodra nehezen valósítható meg, akkor igen sokszor be fognak még szólni a "neveletlen kölyök" miatt, valamint semmi viszont te sem szólhatsz egy árva mukkot sem, ha majd valaki más neveletlen kölyke pl. rágót ragaszt hajadba, leköp, vagy 600 decibellel üvöltet valami dzsasztin bíbert.

Ezen kívül általánosságban elmondható, hogy az ilyen "szabadon" nevelt gyerekek, ha idővel önállósodnak, és belekóstolnak az életbe, mindig ők az elsők, akik a balesetin kötnek ki 1-1 szombat este után.

Mert ha 5 évesen nem lettek elmagyarázva a halárok, majd 15 évesen elmagyarázzák nekik viperával, mert az emberek továbbra is intoleránsak lesznek.

Könnyebb megnevelni egy gyereket, mint toleránssá átnevelni 7 milliárdot.

Ma 8.04 abszolút az egyik végletet írta le, de eszébe sem jutott, hogy nem minden jó, vagy rossz, hanem a kettő között elég tágas tér húzódik.

Nyilván nem tűri el az ember senki gyerekétől, hogy rágót ragasszon a hajába, vagy üsse, rúgja, és társai, de azért az embereknél NEM ez a tűréshatár, hanem már egy simán hisztiző gyereket sem bírnak olykor elviselni.

És már bocsánat, de nem fogok egy életkori sajátosságnak engedni, csak azért, mert valakinek nem tetszik, hogy hisztizik a gyerek. Ezt hívják ugyanis nevelésnek.

Minket is megszóltak már a boltban, hogy miért nem nevelem meg a gyereket, hogy ne hisztizzen (még nem volt 2 éves), mert zavarja a hangja.

Őszintén szólva nagy Ívben lekakálom, hogy egy ismeretlent ez zavar, akkor sem fogok engedni a gyerek hisztijének, mert ha egyszer engedek, onnan nincs visszaút.

Ha valakinek nem tetszik, akkor el lehet menni máshová, nem csak az az egy bolt van 1 perces körzetben.

Persze erre majd mondják a nagyon okosok, hogy miért nem én megyek el - hát azért, mert engem nem zavar, hogy a nevelésnek a bolt is színtere. Szerintem egy gyereket nem lehet csak otthon nevelni, mindenhol kell - és ha valaki egy hiszti miatt egy 2 évest! neveletlennek tart, akkor ez az ostobaság az ő problémája.

Szívből irigylem azokat a szuperanyukat, szupergyerekkel, akinek a gyereke egyszerre tanult meg járni és viselkedni, soha nem hisztizett, és sosem kellett fegyelmezni az otthonon kívül - de lássuk be, ez igen kirívó, egyedi eset, és az általános messze nem ez.

És sajna az embereknek igenis tudomásul kellene vennie, hogy a gyereknevelés nem egyszerű, igenis vannak hullámvölgyek, ami nem a nevelés hiányát jelzi!

Nagyon szomorú, hogy annyira nem figyelnek már egymásra, hogy a hülye frusztrációjukat akár egy kisgyereken is kiélik. Őszinte részvétem az ilyen embereknek.

És jó példa: ha én, aki benne vagyok, látok egy hisztiző gyereket, és elgyötört anyukáját, SOSEM mulasztom el egy mosollyal az együttérzésemről, és támogatásomról biztosítani. Mert ettől az én napom is jobb lesz - és az övé is.

A világ sokkal jobb lenne, ha inkább toleránsak lennék, mert az állandó idegeskedéssel egyrészt magunkat is büntetjük, másrészt eredménye sincs - és még további ideget gerjeszt. Akkor meg minek?

Ne haragudj 8.04-es válaszoló, de te számomra pontosan az a tipikus ember vagy, aki inkább megvetően grimaszol egy ilyen helyzetben - vagyis te hátráltatod a világot, nem előre viszed. És mivel belőled nagyon sok van, ezért tartunk ott ahol tartunk. Igazán nagyon szomorú.

Mondjuk engem is érdekelne, hogy aki szerint (első 8:04-es) a 1.5-2 éves hisztiző gyerek neveletlen, az mit tesz a megfékezésére. Mert én az enyémre (nem 1.5 hanem 4) mindig rászólok, mindig mondom neki hogy nem szabad ilyet csinálni és nevetségessé teszi magát mások előtt (nála kezd előtérbe kerülni a mit gondolnak rólam dolog), ha nagyon belendül (ilyen nincs már szerencsére) és tehetem akkor inkább elmegyek...de csak azért, hogy másnak jobb legyen azért nem fogom sem megverni, hogy hallgasson sem pedig venni neki valamit csak, hogy hagyja abba, mert ebből nem azt szűri le, hogy nyilvánosan nem viselkedünk így (mondjuk aki megveri a gyerekét, ha rossz az lehet ezt szűri le nem tudom, semmi bajom azzal aki veri a gyerekét, de én nem fogom).

nagyon kedves volt az a hozzászóló aki mosollyal kedveskedik a hisztiző gyerek szüleinek. Felbecsülhetetlen ám egy együtt érző arc egy ilyen helyzetben. Nem hiszem, hogy sok olyan anyuka van akit tényleg nem érdekel, hogy a gyereke hogy viselkedik mások előtt-biztosan van azért ilyen-így legtöbbjüknek sokkal kellemetlenebb az egész, mint annak aki hallgatja. Soha-de soha nem jutna eszembe más szülőre cöccögni, ha a gyereke hisztizik, a legrosszabb ami ilyenkor eszembe jut, hogy hál isten, hogy nem az enyém csinálja.

Vannak lesz@rom típusú szülők és vannak vért izzadó szülők. a lesz@rom szülőnek is épp lehet vér nyugodt gyereke (mert ilyen a mentalitása) és a vért izzadó szülőnek is lehet hihetetlen vehemens , makacs, aktív , hisztis gyereke. sokszor nem csak a nevelés dönt. De sokszor a nevelés is évekbe telik, hogy a gyerekkel megértessük mit szabad és mit nem. Van aki ezt a folyamatot látja, és gyors ítélkezik is.

Engem tudjátok miért szóltak meg? Elmesélem.

Fiam épp a dackorszak kellős közepén, babakocsiban meg egy 2 hónapos. Vásárolni mentünk. Elmagyaráztam a gyereknek, hogy ha ügyes a boltban akkor kap egy csokit. Már amint bementünk a boltba kezdte a követelőzést. Elmagyaráztam neki ismét, hogy ha ügyesen megvárja hogy megvegyem amik a papíron vannak akkor jár a csoki, de mégegy ilyen hiszti és megyünk haza csoki nélkül.

Bepróbálkozott, abban a korban volt, hogy a határokat feszegette. Nekiállt visítani, torkaszakadtából, az egész bolt minket nézett. Ekkor elkezdtem mindent visszapakolni és betartottam ígéretem. Mindeközben a gyerek üvölt, hogy csokit vegyél, csokit kérek. Erre beszólnak nekem, hogy miért nem veszem már meg szegénynek azt a pici csokit. Majd felrobbantam. Alig bírtam a babakocsit és a kisfiamat kivinni a boltból, senki nem nyitott volna ajtót, elítéltek abban a pillanatban. Biztos vagyok benne, hogy ebben a pillanataban sz@r anya voltam és neveletlen gyerekem volt mások szemében. Hazáig üvöltött a fiam, mindenki minket bámult. Nem tudtam vele már mit csinálni, annak örültem, hogy abba az irányba tudok velük közlekedni amerre én akartam. A fiam már teljesen más dimenzióban volt. Vajon az ilyen emberek, mint az említett kérdezők mit gondolhattak rólam. De nem érdekel. És tudjátok miért nem? Mert ez volt az első és utolsó ilyen hisztikitörése a boltban a gyerekemnek. ebből megtanulta, hogy az égegyadta világon semmit nem ér el ezzel a viselkedéssel, ráadásul ő jár pórul mert nem kapja meg amit megígértem neki. Itt megtanulta, hogy valamit valamiért, ki kell érdemelni a dolgokat. Ahhoz viselkedni kell, hogy anya is betartsa az ígéretét. Rettentő sokan elítélhettek akkor, viszont nekem nagyon megérte, még ha akkor én is vizes bugyival mentem haza. Mert egy iylen eset nem egy leányálom egy anyának sem.

De remélem, hogy a fagyi sok esetben visszanyal az ilyen elítélő embereknél.

Én most egy kellemes csalódásomat szeretném veletek megosztani, mert nem csak intoleráns és gonosz emberek vannak ám szerencsére.

Másfél éves kislányom tündérke, egész addig, amíg egyezik a véleményünk. Hazafelé mentünk, ő tolta a babakocsit, aztán gondolt egy merészet, és elengedte, szaladt bele a világba. Ezredik alkalommal is elmondtam, hogy ezt nem szabad, nagyon veszélyes, stb, és akkor most beülünk a kocsiba. Reakció: cumisüveget elhajította, ordítani kezdett, mint a sakál. Mögöttünk jött egy fiatal pár, a lány összeszedte a cumisüveget, a srác (mosolyogva) ránéz a kicsire, és megkérdezte "Hát neked meg mi a baj, baba"?, meg még grimaszolt vmi vicceset, és az üvöltő démonból újra mosolygó kisgyerek lett. Én meg megköszöntem többszörösen a segítségüket. :)

A gyerekek hisztiznek. Ez van. A felnőttek meg provokálnak, kritizálnak, beleszólnak, beszólnak, sértegetnek, szemétkednek, gonoszkodnak, furakodnak, alattomoskodnak, morognak, kötekednek. De míg a kicsiknél ez nem szándékos, addig a felnőtteknél az.

Az én egyébként könnyebben kezelhető gyerekeim is visították már végig az egész utat az ovitól hazáig, és bármit tettem, nem csillapodtak. Egy idő után csak fogtam a kezüket, és húztam Őket hazafelé.

Váltunk volna köddé, hogy a sok gyerektelen "jobbantudót" ne zavarjuk?

Remélem az ilyeneknek majd egy valódi kis rémálmot dob majd a gép. Aztán pár év múlva majd ide írja ki, hogy "mit tegyek a gyerekemmel"...