Nem engednéd, nem szívesen engednéd, engednéd, avagy szívesen elengednéd elsős kisgyerekedet egy ötnapos osztálykirándulásra?

Sziasztok!

Én most vagyok 22 éves. Mikor elsős voltam, az osztálykirándulásunk csak 1 napos volt, VISZONT... volt egy egyhetes (6 vagy 7 nap? nem emlékszem már) nyári táborunk, ami ugyan nem volt kötelező, de kb az osztály fele jött. Rajz tagozatos voltam általánosban, és az volt a szokás, hogy elsőtől nyolcadikig minden évben volt egy tábor.

Így tehát az első osztály utáni júniusban, 7 évesen én is elmentem táborozni tizenvalahány osztálytársammal együtt. A legtöbben nagyon jól éreztük magunkat, persze esténként néha hiányoztak a szüleink, de csak páran pityeregtek, a tanító nénik pedig mesével, játékkal derítettek minket jobb kedvre. A tanító nénik nagyon figyeltek ránk, a tábor területéről természetesen nem szabadott kimenni, megvolt hogy mire költhetjük el a zsebpénzünket (esetleg egy fagyi..).

A mi sulinkban ez egy teljesen bevett szokás azóta is, hogy már az elsősök is mennek júniusban az egyhetes táborra. Én is mentem, tesóm is ment, és nem tudok róla, hogy bármilyen probléma lett volna belőle. (És nem volt mobiltelefon, legfeljebb egy képeslapot küldtünk haza az egy hét alatt!)

DE, mielőtt lepontoztok... :) Így visszatekintve nekem is soknak tűnik egy elsősnek egy hét tábor/ötnapos osztálykirándulás. Ha lenne gyerekem, én is nehéz szívvel engedném el, ha elengedném egyáltalán... Viszont a saját példámból tudom, hogy tud ez jól sikerülni, érezheti magát jól a gyerek, a tanító nénik pedig tudnak rájuk vigyázni.

Persze az is számít szerintem, hogy a gyerek volt-e már korábban ennyi időre távol a szüleitől. Mi a testvéremmel már 4-5 éves korunk óta egy-egy hetet (volt amikor kettőt) töltöttünk mindkét mamámnál (akik messzebb laknak, tehát túl sokszor nem találkoztunk velük év közben, kb kéthavonta). Így hozzászoktunk, hogy most van egy hét, amikor nincs anya, apa, amikor nem a megszokott helyünkön alszunk, más programok, más játékok, más kaják vannak. Lehet, hogy nekünk ezért volt könnyebb a tábor is.

Nem mehetsz/mehettek el velük ti is? Az nyilván más lenne (bár bevallom, nekem nem biztos, hogy fűlne hozzá a fogam). :)

Ha ez „sima” iskola, nem valami waldorfféle, ahol kvázi egy nagy családként éltek az osztálytársakkal, fura elképzelés, hogy ennyi idősen más szülők terelgessék a gyereket. Bocsánat, de én nem bíznék bennük.

A 22 éves, 7 évesen táborozó lány voltam.

Ha a gyerek nem akar menni, és még nem is volt távol tőletek ennyi időre, ne menjen! Ne erőltesd, így csak rossz élmény maradna neki szerintem, és hiányoznátok neki.

Nem hiszem, hogy ettől kilógna a közösségtől - legalább nem lesz öt napig honvágya, ti pedig nem aggódtok érte öt napig. Esetleg meg is haragudna rátok, ha akarata ellenére öt napig elkülditek.

Mi annak idején szívesen mentünk, de ha mi nem akartuk volna, minket sem küldtek volna el a szüleink a táborba.

Ha úgy fogjuk fel, hogy osztálykirándulás, akkor tényleg hosszú és gondolom jó sokba is kerül. És mi van azokkal a gyerekekkel, akik szeretnének menni, de nem engedhetik meg anyagilag? szerintem ebből kiindulva inkább csak 1 napos, olcsóbb kirándulást kellett volna szervezni.

De ha úgy fogjuk fel, hogy tábor, akkor simán elengedném. A lányom már 4 évesen is volt az ovival 3 napos táborban és idén, 5 évesen is megy. Most nem tudom hányan mennek, de tavaly hatan voltak 1 ovónénire. Szóval el voltak kényeztetve! Nagyon tetszett neki. Idén már lehet többen mennek, de már nagyobb is, szóval szerintem nem lesz gond.

Én az első táboromban 4. után voltam, akkor aztán 3-ban is a nyáron. Alsó tagozatban még egynapos osztálykirándulásokra mentünk, és anyukám is volt velünk valamikor, jöhettek szülők is, hogy segítsenek a tanítónőnek.

Első osztályban még nem engedném 5 napra. De lehet, mire oda jutunk (még 4 év) addigra már más idők fognak megint járni... Most azt mondom nem engedném.