Az óvónéniknek higyjek vagy a gyereknek?

A kisfiam kiscsoportos. Azt meséli már 2-3 hónapja, hogy néhány fiú az udvaron bántja, botokkal támadnak rá, a fejét verik, a szemébe nyúlnak, kergetik. Ezeket nehezen meséli el, inkább úgy derül ki, hogy elmeséli mit játszott, és dícséri a cipőjét, hogy milyen szuper gyors, abban el tud menekülni ha kergetik. A múlt héten úgy jött haza, hogy a háza fel volt hurkásodva, megkarcolva. Tipikusan bot-nyomnak tűnik. Azt mondta 2 napig, hogy nem tudja mi történt, nem emlékszik rá. Majd pontosan elmesélte, ki volt, hogy csinálta, hogy az óvónéni eltörte a botot, leszidta a bántalmazót és kiültette a padra büntetésből. Ma beszéltem az óvónenivel, szerinte semmi ilyesmi nem történt, es a fiamat soha senki nem bántja. Meg vagyok zavarodva, mert ugye a bot nyoma ( kb 5 cm hosszú, hurkásan kb 4 cm széles) ott volt a hátán, ez tény. De az óvónéniről is nehezen képzelném el, hogy ne mondaná el, ha ilyen történik. A fiam máskor is mesélte már, hogy rátámadtak bottal, vagy a barátaira. Még azt is mondta, hogy egyedül az X. Y. kisbarátját nem bántják, mert ő jól el tudja lökni őket. Tehát teljesen részletesen elmesélte mik történtek. Most ne higyjek neki, mert az óvónő elképedve mondja, hogy ezek nem igazak? Létezik ilyen? A kisfiam egyébként egyáltalán nem szokott verekedni.