4 éves lányom és a képzeletbeli barátai?

Elvan a kis világában, ha játszik. Azt mondtam erre, hogy jól van. Melyik gyermek nem ilyen?

Viszont 3 napja elkezdődött az, hogy úgy hajlandó csak az oviba eljönni, ha felveheti a királylányos jelmezét. Először viccesnek tartottam, megengedtem neki, de pakoltam váltóruhákat persze. Az óvónő azt mondta, hogy hagyjam rá, majd ő átöltözteti. Délután megkérdeztem az óvónőt, hogy hogyan alakult a lányom napja és mondta, hogy teljesen jól, ahogy szokott. Átöltöztette a többi gyerekkel együtt és mentek a napi programokat/feladatokat csinálni.

Megnyugodva ballagtunk hazafele. A nap hátralevő részében pedig leült játszani itthon. Én főztem és vártam haza a férjem. Eközben hallom, hogy a lányom beszél valakinek. Hirtelen megijedtem, úgy gondoltam valaki bejött csak nem hallottam. Rohantam a szobájába. Ekkor láttam, hogy leült az asztalához és teát "főz valamint felszolgál". Néztem pár percig, majd mikor meglátott, azt mondta, hogy: "Anya! Vedd elő a királylány ruhám, mert annak kell lennem!"

Megkérdeztem, hogy miért is?! Erre azt mondta, hogy: "Mert azt mondták!" Kérdeztem hogy ki, erre mondta, hogy az a két kislány aki a szekrény előtt áll.

Mondanom se kell, hogy senki nem volt ott..

Másnap reggel jött a királylány ruhába és kezdődött minden előröl.. megkértem az óvónőt, hogy az eset után figyelje már néha a lányomat, hogy milyen a viselkedése, stb., de azt mondta, hogy ugyan olyan, mint volt .. kiegyensúlyozott, nyitott és érdeklődő.

Ezek szerint ha valós személyekkel van elfoglalva, akkor nincsenek képzeletbeli barátai, ha pedig szabadjára engedi a fantáziáját, akkor van?