Van itt olyan család, aki gyerekkel/gyerekekkel indult/indul neki külföldnek?

Ezt tervezem.

Egyedül nevelem a fiam, elég nehezen jövünk ki anyagilag, főleg, hogy az apja "elpárolgott" és egy fillért nem fizet már évek óta.

Egyrészt azért döntöttem így, mert itthon a szakmámban valószínűleg munkát se kapok majd, vagy ha igen, akkor annyi fizetésért, amennyiből éhen lehet halni. Nem szeretnék egész életemben a szüleim anyagi támogatására hagyatkozni.

Mondjuk nem csak a pénz miatt megyünk el. A fiamnak is szeretnék jobb lehetőségeket biztosítani, na meg én már nagyon unom azt a punnyadást és befordultságot, ami itthon van. Voltam már többször külföldön hosszabb-rövidebb időre, és a legtöbb helyen azt tapasztaltam, hogy nyitottabbak az emberek.

A tervek szerint akkor megyünk, amikor a kisfiam befejezi az ovit, nekem addigra lesz meg a diplomám. Én egy picit előbb kimegyek, addig a kisfiam anyukámmal lesz, én meg kint intézem a munkát, lakást, gyereknek iskolát, mindent, amit kell, aztán jövök érte haza és megyünk együtt.

Persze a családot nekem is nehéz lesz itthagyni, de szerintem ez manapság már könnyebben áthidalható, és amikor csak lehet, meg is látogatjuk majd egymást. Különben valószínűleg a testvérem is jön velünk, mert már két éve keres munkát, és vagy nem talál, vagy nem fizetik ki rendesen, szóval neki is elég szívás a dolog.

Nálunk is állandó téma, sajnos, ez a külföldre költözés. Nagyon félek tőle, főleg, hogy nem látom mi lesz velünk ott ahova megyünk. A terv az, hogy férjem megy előre 2013. februárjában, ha van munka és lakás, akkor indulunk mi is.

Addig próbálunk itthon boldogulni. Szuper, hogy 2 diplomával itt tartunk.

Sajnos a nagyszülők itthon is messzebb élnek, de arra sincs pénzünk, hogy gyakran utazzunk hozzájuk. Már 3 hónapja nem találkoztunk. Ha külföldön leszünk, akkor sem hiszem, hogy ritkábban tudnánk találkozni.

Mi még nem döntöttük el, hogy hova induljunk, de a barátaink várnak kint Angliában. Ők is azt mondják, hogy dolgozni kell, de jobban lehet boldogulni, nincs ez a létbizonytalanság.

Nagyon nehéz lesz elindulni, nekünk lehet, hogy nehéz lesz kint boldogulni, de a gyerekeknek már biztosan jobb lesz. Itthon nem látok semmi jövőt, sajnos neki sem.

Nekem nagyon sok ismerősöm és egy tesóm is külföldön dolgozik. Javarészt Angliában vannak. Családosat pozitív példát tudok elmondani. 2 gyerekkel mentek ki, a 3. már ott született. Itthon nem vállaltak volna még egyet. Viszont úgymond "előkészített" helyre mentek, van egy kis magyar kolónia akik eléggé összetartanak egy kisvárosban, intéztek szállást és munkát is nekik. Ők jól érzik magukat. Viszont van több ismerősöm (ők mondjuk egyedülállóak, gondolom ott is könnyebb párban megélni), akik szinte rabszolgák, heti 6 nap 10-12 órát dolgoznak, így tényleg tudnak félrerakni, csak épp nincs életük. Messze a család, a barátok, kapcsolat kialakítására pedig esélyük sincs, mert ha meg is ismerkednének valakivel, nincs idő találkozni.

Én megemelem a kalapom mindenki előtt, aki megpróbálja, főleg gyerkőccel.

A bátyám és a párja két éve kinnt él az Egyesült Államokban,úgy,hogy van két gyönyörű gyermekük.Az egyik tíz éves,tehát iskolás,a másik pedig ovis.De ez alatt a két év alatt szinte tökéletesen megtanultak már angolul.

Szóval szerintem megéri,hisz magasabbak a fizetések is,és az életszínvonal.