Hogyan oldanád meg azt a problémát, ha a nagyszülő sok dolgot nem jól csinál a gyermek (ek) körül, és gyakorlatilag soha semmit nem kérdez meg a szokásaitokról?

A gondot az okozza,hogy nem lehet szólni, mert megsértődik. És akkor én leszek a család fekete báránya, aki undok,mert mindenért szól és kötekedik.

Hatalmas generációs különbségek vannak, teljesen más gondolkodás.

Ráadásul sajnos anyósomnak egyáltalán nincsen érzéke a gyerekekhez, és még borzasztóan öntörvényű is, így meg sem kérdez semmit, hanem kitalálja ő maga hogy hogy legyen. Általában rosszul.

Ennek az az eredménye, hogy mivel szólni nem merek semmiért, egész nap gyűlik bennem a méreg, és nap végére kipurcanok. Na most ha több napig itt van, az nekem totális idegi kimerülés.

Mi a fenét lehet csinálni ilyenkor?

A párom sem szól, mert ő meg annyira nem is figyeli a dolgokat sosem, elsiklik a dolgok felett. Ha átbeszéljük utólag a dolgokat, akkor mindig mondja, hogy b...szus tényleg, igaz, neki fel sem tűnt akkor éppen hogy nem jól voltak a dolgok.

Azt hiszem ki lehet mondani, hogy rettegek anyósom haragjától, még a saját otthonomban is. Hogy lehetne kilépni az árnyékából?

Még kiegészítésképp annyit,hogy ő nem egy gonosz ember, nagyon kedves, nagyon jót akar mindig, csak egyszerűen borzasztóan sértődékeny, és nagyon makacs. Gyakorlatilag ilyen érzelmi "terrorral" irányítja az egész családot, de párom és a testvére már kiskoruktól hozzászoktak ehez, én viszont nem tudom és nem is akarom megszokni.

Hogyan lehetne rávezetni a dolgokra úgy hoyg ne legyen belőle sértődés? Hogyan kell kommunikálni egy ilyen típusú emberrel?

Olyan jó lenne ha nem lenne bennem az állandó feszültség emiatt...