Hogyan oldanád meg azt a problémát, ha a nagyszülő sok dolgot nem jól csinál a gyermek (ek) körül, és gyakorlatilag soha semmit nem kérdez meg a szokásaitokról?

Azért van itt, mert nagyon messze lakik, és ha eljön látogatóba (egyébként szerencsére ritkán) akkor napokig marad.

Én is így gondolom,hogy az én házam az én váram, de nem akarok én lenni a fekete bárány, aki mindenért rászól. Pedig isten bizony nem arról van szó hogy csak én fújom fel a dologokat.

A baj csak az hoyg amúgy ő egy nagyon kedves ember, és egyszer már óriási botrány volt ebből, hogy úgymond én nem hódoltam be az ő akaratának. Ugyanis amikor mi összekerültünk anno a párommal, megpróbálta irányítani az életünket, csak rájött hogy már nem lehet mert önálló családdá lettünk (akkor még csak egy gyerekkel), és nem ugrálunk úgy ahogy ő akarja.

Ekkor nagyon összevesztünk, azóta megbeszéltük, de természetesen én lettem beállítva a főgonosznak.

Na, azóta nem merek szólni.

De ez így meg engem felőröl idegileg.

Amúgy lehet hogy nem fog tudni senki tanácsot adni itt nekem (bár hátha van valaki hasonló szituban, mert akkor az megérti miről beszélek), de már az is jó nekem ha van kivel megbeszélni,hogy kicsit lenyugodhassak...

Jaaaaaj, igen. Köszi.

Pont ilyen.

Ugyan ez van,bár szerencsére erről könnyen leszoktattam,hogy ne akarja a mi házunkban ugyan azt csinálni mint az ő házában.

De a gyerekekkel kapcsolatban nem jutok vele dűlőre.

A legnagyobb baj hoyg soha semmit nem kérdez meg, pedig ennyi lenne a kulcsa.

Pl kikapta a most 2 hónapost a babakocsiból és ültette a karján mint a 2 éves nagyot. Azt hittem elájulok ahogy megláttam, nem is értem....Eleve nem tud ülni ugyebár, és csak a szerencsén múlt hogy épp nem mozgott be a gyerek úgy ahogy szokott, mert akkor azonnal zuhant volna ki a kezéből háttal... Ilyenek. Sokszor nem si gondolkodik csak cselekszik, mert ő akar lenni a SZUPERNAGYI.

Túl magabiztos, azt hiszi mindent tud a gyerekek körül, és mindent jól tud. :-(

Egyébként nem értek egyet hogy rá kell hagyni dolgokat, maximum akkor ha mi vagyunk náluk. Mert akkor mondhatom a gyereknek, hogy azért lehetett mert a nagyinál voltunk.

De ha itthon is megengedünk dolgokat pusztán azért mert a nagyi itt volt/van, akkor a gyerek nem érti miért nem lehet ugyanúgy minden amikor már nincs itt. Nem hiszem hogy az ő személye miatt változtatnunk kéne (az egyébként jó!) szokásainkon.

Csak arra nem jöttem rá,hogy egy ilyen személyiséggel hogyan kell ahoz kommunikálni,hogy ne legyen belőle balhé...