Családban nagyszülő távozását (halálát), hogy mondanád el egy 5 évesnek?

Ó Istenem,ŐSZINTE RÉSZVÉTEM!Simán lehet,hogy így "védekezik" a kisfiad a valóság ellen.Különben én is őszintén-ám a korának megfelelően-elmondanám Neki.Az én anyósom is meghalt(még mielőtt az unoka született).A fiunk 3 éves múlt,és rendszeresen járunk a temetőbe.Tudja,hogy olyan nagyon beteg volt a Mama,hogy a doktor bácsi sem tudta meggyógyítani.És azért nem találkozhat vele,mert aki meghal,azt eltemetik.És a Mama(teste) ott van a sírkő alatt,de fentről látja Őt.

7,és 10. vagyok őszinte részvétem.Még nem fogja fel hirtelen,lehet hogy ahogy múlik az idő előjönnek a kérdések.

nekem a kisfiam 2,5 éves volt, amikor anyósom meghalt. Neki azt mondtuk, hogy a mama most már nem jöhet hozzá többet, mert a csillagok között van. A temetőbe kivittük a sírhoz, és dobunk rendszeresen virágot a Tiszába (fele hamva bele lett szórva (anyósom kérése volt). Nem sokat beszélünk róla itthon, de nagyon sokat emlegeti, hogy a mamája a csillagok között, hogy már csak Pisti papa van. Már 3 éves elmúlt.

Részvétem. Lányom 16 hónapos volt, amikor anyósom, 21 hónapos, amikor a dédipapa meghaltak. Annak ellenére, hogy azt hittük kicsi még, igenis kereste őket. Először azt mondtam, hogy fent van az Égben, onnan nézi, aztán a dédimama azt mondta (azóta mi is ezt mondjuk), hogy a temetőben csicsikálnak, alszanak. Ezt így elfogadta.

Felfogta, csak túl sok volt egyszerre, nem akar beszélni még róla, kicsit emészti.

Úgy kell, hogy majd 1-2 hét múlva TI bezséljetek egymás közt a papáról. Pl. papa hogy szerette ezt az ételt, vagy a pappa most biztos eljönne, és sétálnánk a jó időben, stb. Akkor ő is látja, hogy lehet beszélni.