Hogy érti sok anyuka/apuka, hogy unatkozik a kisgyereke mellette?

Egy 2 év körüli gyerkőc miért ne igényelhetne játszótársakat?

Lányom pl. tök jól elvan velem is, viszont ha bekerül gyerekközegbe, akkor valahogy látom rajta, hogy kivirul és sokkal több inger éri, mint amit én tudok neki nyújtani.

Ez nem azt jelenti, hogy mellettem unatkozik, hanem hogy jó, ha már máshonnan is kap "infókat", élményeket. Szerintem erre idővel megérnek a gyerekek, valaki előbb, valaki később.

De igen, úgy, hogy kell neki a saját korosztálya, és azokkal fejlődni tovább.

Én nagyon odavoltam a gyermekeinkért (most is), de a kicsi, mikor 2 éves volt beadtam bölcsibe, mert már nem voltam elég neki, pedig igen próbáltam szórakoztatni, játszottunk sokat, de mikor már az volt baja, hogy nem a jobb kezemből adtam a játékot, hanem a balból, akkor rájöttem, neki másra van már szüksége. Beszoktatásnál volt pici nehézség így is, de beszokott hamar, és imádott a gyerekekkel játszani, és mostmár velem is otthon is így, hogy nem naphosszat kellett kettesben.

Nagyfiunkat kitudtam elégíteni. Gyereke válogatja, mi az igényük, ha ezt kitaláljuk, mindnekinek könyebb.

Szerintem egy szülőtől sem várhatjuk el, hogy olyan kreatív legyen, hogy minden percben lekösse a gyereke figyelmét. Még ha megpróbálná sem biztos hogy sikerülne, mert a gyereket egyszerűen nem köti le, amiatt, hogy inkább a gyerekek társaságát igényelné.

Ez van most az én 2.5 éves lányommal is, aki fél 4 után egyszerűen megőrül, amikor a szomszéd kislány hazajön az oviból. Csinálhatok vele bármit ilyenkor, semmi nem köti le, csak a szomszédba akar menni játszani.