Bölcsi (és persze munkahely) mellett még kevesebb az időtök?

Én már ebben a cipőben járok, két hete kezdtem gyes mellett 6 órában. Többnyire rám szakadt a gyereknevelés és a háztartás túlnyomó része, mert párom szinte mindig vidéken dolgozik, ha hazajön késő este ér haza - hiába próbálom időben lefektetni a gyereket, az apja miatt még fent kukorékol, én meg már számolgatnám a bárányokat...

Hát mit mondjak, nehéz a reggeli indulás, mire a gyerek teljesen felébred és esetleg picit megreggelizteted, hogy mégse üres gyomorral induljon a bölcsibe, addig rólad folyik a víz, már rájöttem, hogy indulás előtt pár perccel én öltözöm fel utoljára. Aztán ha jó az idő, akkor biciklivel járok munkába, hál istennek a két hét alatt 2x kellett mennem busszal, az nekem 40 perc időben. Bicajjal bent vagyok 15 perc, hazafele meg 10 perc alatt, mert lejtős az útszakasz. 6 óra pikk-pakk elmegy, de mivel én irodai munkát végzek, mire hazaérek, agyilag nulla vagyok. Mivel csak én megyek a gyerekért és én vagyok vele egész délután és este - mehetne a mama érte, de valahogy nem marad meg a mamával - szükségem lenne egy óra feltöltődésre, de ugyebár gyerek mellett nem tehetem meg. Aztán néha főzni is kell, igyekszem 2-3 naponta főzni, főzős napokon már csak este 6-7 óra után tudok leülni a gyerekemmel foglalkozni. Vannak jobb napok, mikor én is jobb passzban vagyok, és akkor tényleg a hazahozataltól a a lefekvésig szinte csak a gyermekemmel vagyok (olvasunk, gyurmázunk, tanulunk ollóval vágni, ragasztunk papírfecniket, vagy szerepjátékok: bevásárlás, főzőcske, stb.) Meg az időjárás is sokat befolyásol, ha jó az idő, igyekszünk kint lenni legalább 1 órát.

Azok, akik tudják, hogy min megyek keresztül, nem dicsekedni szeretnék, de "le a kalappal" válaszokat kapom, hogy bírom ezt végigcsinálni. Talán igazuk van, igyekszek mindent előre tervezni, hogy ne csak a gyerekemnek, hanem nekem is jó legyen.

Bevallom, néha én is kiborulok, kiabálok a gyerekemmel, de az az anyuka aki azt mondja, hogy minden szép és heppi, az hazudik.

Szerintem csak a kezdet lesz a nehéz, át kell ezen esni, új életforma, új szokások, mint ahogy a baba születésénél...szerintem menni fog!

Az már más tészta, hogy lesz e időd a párodra, de mint te is írtad, késő este ér haza, az a rész nem nagyon változik, ő ugyanannyit fog megtenni, ahogy eddig is. Én már bele se "kalkulálom" a párom a napi feladatokba. Maradnak a lopott percek :-)

Hát persze, kevesebb lesz az időd. De ne spannold magad ezen, ha meg kell oldani, meg fogod oldani. Kisebb háztartást vezetsz, hiszen úgyse vagytok otthon, meg átrendeződnek kicsit a prioritások.

Én ovis mellett dolgozom, a szabadidőm szinte zéró, de hát én vállaltam a gyereket, ez ezzel jár, mindig is ezzel járt. Anyám se sűrűn járt mulatni mellőlünk :)

Igenis legyél bizakodó a jövőt tekintve, nekem jó érzés volt 2,5 évesem mellől visszamenni a munkába, ő is ügyes volt az oviban, én is a munkában, és végre felvehettem rendes ruhákat!! :) Fel a fejjel, sokkal pozitívabban! Ezzel a gyerek dolgát is megkönnyíted! Próbáld a dolog jó oldalát nézni, több pénzetek lesz, a kicsi áteik azon, amin úgyis át kellene esnie előbb vagy utóbb, és képzeéd csak el, milyen őrült büszke leszel rá, ha meglátod a rajzát a faliújsgon, vagy megdicséri a gondi néni! Ez a dolgok rendje, minden rendben lesz!