4 év korkülönbséggel tapasztalatok?

szia! nekem 5 év különbség van a nagy 5 éves múlt a pici lassan 4 hónapos lesz. Az eddigiekről én csak csupa jókat tudok írni neked. Tudatos tervezés volt végülis, igaz először csak egy gyereket akartunk de 4 év után kezdtünk vágyni egy másodikra(most meg már harmadikra is:))és hát azonnal sikerült is. Én a két gyerek között dolgoztam majdnem 2 évet így a pénz is viszonylag oké, és mivel a nagy már ovis volt a terhesség maga sem fárasztott le annyira volt 6 húzósabb hét a nyári szünetben mert ekkor még a férjem is sokat dolgozott külföldön szerencsére van egy mindig bevethető nagyink ő sokat segített. A nagytesónak simán elmondtuk hogy jön a kicsi nagyon boldog volt akkor csalódott kicsit mikor kiderült hogy nem kiscsaj van a pociban de hamar megbarátkozott ezzel is. Mindig nagy kerekhasú anyukámnak hívott és nagyon vigyázott rám, még 4D s uh-ra is elvittük tök ügyesen megértette mit lát. Mióta megvan az öcsi meg annyira imádja, mindig azt mondja "ilyenből" kell még egy:) ő már túl van azon a koron hogy rajtam lógjon nem féltékeny nyugodtan tudok foglalkozni a kicsivel, sőt még ő mondja hogy fussak azonnal ha sír a tesó ő elvan nélkülem is. Sőt segít is sokat igaz ezt nem én kérem tőle, de ki nem hagyná. És már a kicsi is nagyokat kacag neki minden este együtt bújkálnak a takaró alatt gagyognak egymással. ez majd biztos változik kicsit ha a kicsi is önállóbb lesz meg ha már neki is kellenek a nagy játékai, de ő már addigra tényleg lesz olyan okos hogy megérti majd miért csinálja kistestó a dolgokat. Ilyen szempontból mondjuk a rokonságban és a családban az én nagyfiam a legnagyobb gyerek és csak fiúk vannak. Ő a togyogó babával éppúgy elvan segíti járni pl mint a 3 évessel.

Az meg hogy amíg ő oviban van amit nagyon szeret, mert sok barátja van és az oviban rengeteg olyan program van amit itthon én nem tudok neki nyújtani (ebéd után akartam haza hozni nem akar jönni csak 4 körül mehetünk érte) én addig ki tudom élvezni a babázást nem egy idegbaj rohanás az életünk, a házimunka is megvan a főzés is, babázok is, a délután pedig közös játék naggyal picúr meg néz minket. Nagy segítség pl a nagy önállósága is hogy nem kell öltöztetni etetni altatni ezzel is könnyebb így.

Ami majd a későbbre vonatkozik biztos nem lesz majd túl gyakori hogy ők ketten együtt játszanak , de majd felnőttként nem lesz jelentősége ennyi korkülönbségnek, és ha belegondolok így majd nem egymást utánozva összenőve alakulnak, hanem mindenki saját érdeklődését egyéniségét bontakoztathatja ki anélkül hogy a másik lényegesen befolyásolhatná hiszen nem ugyanabban az életszakaszban érik őket ugyanazok a problémák, döntések, Talán ettől is önállóbb erősebb személyiségük lehet vagyis remélem hogy így lesz.

Én négyévente szültem, 8 a legnagyobb, 4 a középső és most van egy 2 hónapos is.

Kisebb korkülönbségeket szerettem volna, de nem bánom már, hogy így alakult. A nagyobbak suliban/oviban, én hétköznap tudok babázni, csak a hétvégék húzósak. A 4 éves is már tud várni, már nem annyira anyás, kevésbé féltékeny mint egy pici, egyedül öltözik, sokkal könnyebb mintha kisebb volna a korkülönbség.

Amúgy a 2 nagyobb rengeteget kajlázik, bohóckodik együtt, együtt néznek mesét is, játszani nem nagyon mert egyik fiú másik lány, de a 2 kisebb azonos nemű, így majd ők játszani is fognak együtt.

Szia!

Én most szültem 7 hete egy kislányt, és van egy 4 éves kislányom. Szerintem a 4 év korkülönbség az egyik legjobb! Nem azért mert nálunk így alakult. :)

A tapasztalataim a következők: a kislányom nagyon várta a kistestvért, állandóan mondogatta hogy vigyázz a babira, és mindig puszilgatta a pocakom. Tervezgette hogy miben fog segíteni, mit fog ráadni, és hogy mellette fog aludni és ő fog rá vigyázni.Persze volt amiről le kellett beszélnem! :) Igaz neked fiad van, de ilyenkor azt is érdemes figyelembe venni, hogy egyedül feltudnak öltözni, sokkal türelmesebbek, könnyebb velük megértetni, hogy miért is vagy többet az újszülöttel. Lehet hogy te is betudod vonni a teendőkbe, így nem érzik magukat elhanyagolva. Sőt fontosnak érzik magukat!! Szerintem lényeges, hogy ne érezzék magukat elhanyagolva, egy pici féltékenység így is lesz, de ha rájuk figyelsz akkor nem lehet gond. A takarítás megvár, nekem ez a mottóm. :)

Nem régiben hallottam egy történetet hogy a nagyobbik testvért kizárták a kicsi életéből, érts úgy hogy nem nyúlhat hozza, menjen arrébb meg hasonlók. És egyszer sírt a pici és a testvére egy párnát tett a fejére, hogy ne sírjon, még szerencse hogy a nagyszülő bement a szobába.

És ez azért történt mert elhanyagolva és magányos volt a testvér. Érdemes szerintem átgondolni, hogyan is lesz, amikor megszületik a kistestvér.

Mikor pocak lakó bent volt, akkor együtt tervezgettem a lányommal, hogyan is fogjuk csinálni. Megbeszéltük. Elmeséltem neki, mikor még pár napos akkor sokat lesz anyával, és hasonlók. Hála az égnek jó lánykáim vannak! Szépen megértett mindent.

Most már ott tartunk, hogy fürdetésnél segédkezik, ő választja ki a ruháit, és van hogy az öltöztetésben is segédkezik.

Mint ahogyan fiad lesz biztosan más stratégiát kell alkalmazni, de kitudja, lehet hogy ő is szívesen segít majd a pancsiban!

Remélem segített és mindenek előtt kitartást és sok egészséget a jövőben!

Remélem hasznos lesz, bár most nem anyai szemszögből tudok írni tapasztalatok. Testvérem és köztem 4és fél év a korkülönbség. Amikor kicsik voltunk, állítólag nem voltam féltékeny, igaz anya mindenbe bevont amibe csak lehetett, és oviba! sem vitt az első időkben, hogy ne érezzem lemaradok valamiről. Sokat segítettem? mivel már nagyobbacska voltam és élveztem hogy "nagyésokostestvérvagyok". Nagyon emlékszem, hogy amikor még csak feküdt nem tudtam vele játszani és, hogy piszkálom a kezét, simogatom. Nagyon jó testvérek vagyunk és voltunk is mindig. Ő hozzám felnőtt és meg hozzá "le". Mindig egyszerre játszottunk mindent, pl ő addig játszott a babával ameddig én, minidig uaz érdekelte stb.

Jó volt mert később tudtam rá vigyázni amikor együtt mentünk a játszóra, nekem nem volt "terhes"hogy ott van velem.

Teljesen ideális volt nálunk a 4 év korkülönbség.

Szerintem ez nevelés kérdése is.Köztem meg nővérem közt 6 év korkülönbség van.Egészen addig míg tesóm el nem költözött otthonról,egy kanál vízbe képesek lettünk volna megfojtani egymást.

Én úgy terveztem,hogy mire 3 éves lesz a kisfiam,lesz kistesója..ez nem lesz így...sőt jelenlegi helyzetben egyáltalán nem is lesz testvére.

Nekem van egy 5 éves lányom, és 1 évesek az ikrek.

Mind a hárman lányok, sőt még van egy 15 éves lányom is. Ő elég nagy segítség nekünk.De amúgy az 5 évesem nem igazán várta eleinte a babákat.Nagyon megszokta, hogy ő a kis hercegnő :-)Miután kiderült hogy ikreim lesznek, akkor kezdte érdekelni a dolog.De persze még utána is volt a terhességem alatt hogy hisztizett , hogy ő mégsem szeretné hogy itt legyenek. ( Ilyenkor lépett közbe a nővére aki mondta neki hogy ő is hogy várja , persze akkor már rögtön a kicsi is várta őket :-))

Most jól elvannak, szokott velük játszani a nagyobb.Ha elmegyünk a két nagylánnyal valahova akkor mindig siettet hogy siessünk haza a kicsikhez mert már biztos hiányolják őt :-))

Nálunk szerencsére dúl a "lámúr" mind a négy gyerek közt :-)

35.N