Ti kivennétek az oviból?

Nos, ami furcsa...hogy aki azt írta, hogy NE vedd ki, azok mind le vannak pontozva, aki meg azt írta, hogy vedd ki, azoknak ott a 100%.

Nálunk 21 hónap van a gyerekek között.

Az én válaszom: NE vedd ki. Később csak nehezebb lesz, hidd el. Van óvónő a rokonságban, ő sem tanácsolja az ilyen oviból kivevéseket.

Bocsi, de nem olvastam végig, nem lehet, hogy az ovival, vagy az ovónénivel van a gond? Másik ovi nincs a környéken? Hátha azt szeretné. Lehet, hogy az ovónénik is kicsit máshogy állnak hozzá, hogy ilyen nyűgös-hisztis lehet a kisfiad.

Ha úgy érzed, hogy a 2 gyerek is menne együtt, ha van segítséged, akkor vedd ki. Én sem bírnám nézni, hogy pityereg napi szinten. Én bölcsiről hallottam, hogy magánbölcsibe ezért viszik át a gyerekeket a környékünkön, hogy ott furcsa módon már nem sírnak, ezért gondoltam, hogy talán ovi és ovi között is van különbség.

3-as vagyok.

1. Nem igazán értem miért volt mindenki lepontozva, aki azt írta ne vedd ki.

2. Az én fiam 1 éves 9 hónaposan került bölcsibe, minden reggel az utca végén is hallottam a bömbölését, de nekem is dolgozni kellett menni. 5 hét bölcsi után költöztünk, település váltás, lakás váltás, közösség váltás, dadus váltás, ott is menta hiszti pár napig, de csak mikor öltöztettem, ahogy meglátta a gyerekeket nem volt már semmi baj. Tavaly 2 éves 9 hónaposan napközibe került, ott is ment a hiszti pár napig, de megszokta.

3. Pedagógusként dolgozok, óvónéni is voltam három kerek évig. Nálam is volt olyan, nem egy gyerek, akit be akart kísérni az anyuka, mert sír a kis poronty. Udvariasan kitessékeltem, a gyerek megvigasztalódott, játszott egész nap, nem volt semmi baj vele. Egy olyan esetem is volt, hogy bármennyit győzögettem az anyukát úgy is kivették. Közel laktak az óvodához, délelőtt mikor kimentek sétálni, akarva akaratlanul elmentek az ovi mellett. Ha kinn voltunk az udvaron játszani, mindig beszaladt vagy ha zárva volt a kapu bekiabált a társaknak és nekem. Rövid idő múlva az anyuka megalázkodva jött hozzám, hogy visszafogadom-e a kislányt, mert most már otthon volt hiszti, hogy szeretne oviba jönni.

De végül is a te döntésed, azt csinálsz amit akarsz, csak ne csodálkozz, ha majd a két gyerek egy idő után dirigálni fogja az életedet, mert engedtél a hisztiknek.

Én meg azt nem értem miért kell általánosítani. Olyan jó hogy az óvónők így tudják, hogy minden gyereknek kell az óvoda. Tipikus okos pedagógusként nyilvánulsz meg, ami számomra bicskanyitogató. Mi az hogy anyuka megalázkodva ment hozzád hogy visszafogadod-e a gyereket? Milyen jogon érzel te így, vagy hozol megalázó helyzetbe bárkit is. Tudod te hogy hogy viselkedett az a gyerek otthon? Jogod van neked eldönteni hogy mi a jó neki és ítélkezni? Én is kaptam ám hideget meleget mikor kivettem. De én nem érzem megalázónak hogy a gyerekem érdekét nézem. Mikor az én lányom oviba kerüklt, pár napon belül újra bepisilt, éjszakánként sírva ébredt, hogy nem akar menni, reggel kapaszkodott az ajtóba hogy ne vigyem el az otthonából, egész délután sírt, hogy nem akar menni, és este sírva feküdt le (nem túlzok, így volt) Szóval szerinted ez szimpla hiszti, és mert te otthagytad a bömbölő gyereked, másnak is ezt kell tennie. Mellesleg én megértem hogy otthagytad, mert dolgoznod kell, ez egy szükséges rossz. Akkor is vitted volna ha otthon vagy? Ha igen gartulálok, sok óráról hiányozhattál a pedagógus képzésen.

Jelzem hogy fél év után minden gond nélkül beszokott a lányom, mert akkor lett érett rá. Azóta volt 1 év alatt kb 3-4 sírós reggel, ami simán belefér nálam is, de azért aki azt mondja hogy normális ha egy gyerek hónapokon keresztül üvölt azt nem tudom elfogadni.

Tegnap 16. hozzászóló vagyok!

Utolsó! Szerintem az általános az, hogy a gyerekeknek nehéz az elszakadás otthonról bármilyen korban legyenek is, ki könnyebben ki nehezebben szokik be. Nyilván mindenki maga ismeri a saját gyerekét, de a Ti esetetek szerintem nem általános. Nálunk az oviban 8 csoport van minden csoportban 32 gyerek, vegyes csoportok, amiknek a fele kiscsoportos gyerekekből áll, tehát 128 db kiscsoportos. Ebből az ősszel 1 db gyermek volt akinek nem sikerül beszokni, pont úgy voltak, ahogy Ti. Az összes többi vette az akadályt, ki könnyeben ki nehezebben.

Nálunk sem volt zökkenőmentes, 1-2 hétig sírdogálás volt, volt anyába csimpaszkodás, még egy pusziért könyörgés, hasfájás és még sorolhatnám, a lányom fegyvertára kifogyhatatlan. És az óvónénik minden egyes nap megnyugtattak hogy addig tartotta sírás, míg én elmentem, után még pár percig nyöszögött és vége, egész nap jókedvűen játszott. Végül csak beszokott és imád oviba járni. És nyugodtan elítélhetsz, én hagytam sírni, annak ellenére, hogy itthon vagyok a kicsivel, de láttam, hogy ott sokkal jobb neki, mint itthon unatkozni, míg én szoptatok, pelenkázok babakaját és másik kaját felváltva főzök, két gyerekkel a nyakam között teregetek vagy vasalok, rosszabb napokon este sírva dőltem ágyba, semmi segítség révén (apára sem nagyon számíthattam akkortájt)) igen hamar kimerültem és örültem, ha a kicsit el tudom látni normálisan és egyáltalán kijutok velük az udvarra.

Ki kell álljak az óvónéni mellett, mert ő mégis több gyerkőcöt szoktatott be, mint mi, és gondolom ha gond van észre veszi.

És a kérdésben szó sem volt komolyabb gondról, teljesen általános a kérdező esete. A lányom mai napig megkérdezi az óvó nénit, hogy anya ebéd után jön értem? És ha már egyszer beszokott nincs értelme engedni. Ha a kicsi megszületik na utána sokkal rosszabb lesz visszavinni, mert azt hiszi lerázzák, így viszont tudni fogja, hogy mi az ő kötelessége. Én minden nap ezerszer elmondtam a lányomnak, hogy mostantól a felállás a következő, apa dolgozója az építkezésen van, anyáé itthon, mert az öcsi még kicsi, a tied meg az oviban, mert sok barátod lesz és sok érdekes dolgot fogsz tanulni. Megértette, azóta is tudja. Ahogy írtam is már szünet után nekünk is döcögve ment a kezdés, egyik reggel úgy vakarta le rólam az óvónéni, de nekünk is lehetnek nehezebb napjaink néha én is elsírnám magam ha munkára gondolok, de a hiszti tartott 3 napig, azóta nevetve megy. És nem lelki sérült.

De kíváncsi lennék, ha muszáj lett volna menned dolgozni és nem lett volna kire hagyni a gyereket, ha semmi más választásod nem lett volna, csak az hogy oviba add, Te hogy döntöttél volna? Most Te is beállnál a "szívtelen" anyukák közé akik hagyták pár napot sírni a gyereküket az oviba, és valószínűleg azt tanácsolnád, hogy ne vegye ki, mert úgyis megszokja, és nem minket pontoznál le.

Még egy megjegyzés arra, hogy mit vesz észre, és mond az óvónő a szülőnek.

Volt szerencsém több napot eltölteni egy oviban, különböző időpontokban, nagyjából 3 hónapon keresztül. Odajárt egy ismerős kisfiú. A szüleinek állították hogy nagyszerűen beszokott a gyerek, játszik, eszik,, minen ok. Ehhez képest a gyerek minden nap többször is sírva követelte a szüleit, és alig nézett a többi gyerekre, nemhogy játszott volna velük. De biztos ő is egyedi és extrém eset.

Szerintem nem volt gond a stílussal, lehet fogalmazhatott volna másképp abban az 1 mondatban, de teljes mértékben igazat adok neki, és a példa is azt mutatja, hogy jó pedagógus,a gyerek valószínűleg beszokott volna, ha anyuka kitartóbb, hisz a gyerek ment vissza magától.

Az utolsó példára meg csak annyit mondok, hogy én az ilyen pedagógusokkal marhára nem lennék elégedett, és ha láttam volna ilyenre példát, már vittem is volna másik oviba a gyereket! Attól nem félsz, hogy Veled nem őszinték?