Hogy lehetnek a vénasszonyok ilyen paraszt bunkók?! Valakivel történt már hasonló?

Velünk ez nem öregekkel hanem kb 40-50 közötti férfi csinálta.

àllunk az éneklö télapók elött a városban 8utcai énekesek), nagyon érdekes volt 14 hós kislányom látni akarta. elénk áll ez a pár több bevásárló szatyorral. akkor egy lépést arrébb megyünk mert tömeg nem volt, volt sok hely. mikor elindul a pár hátrafordulva a faszi lekever a gyerekemnek egy óriásit a bevásárló szatyraival és megy tovább. na akkor ráhéztem egy nagyot hogy mit csinál. habár bocsánatot kért, de észre sem vette szerintem hogy a gyerekem ott van.

én nyugodt vagyok, és sokszor van ilyen, de ök álltak elénk és kicsit körbe nézhet az ember mit tesz.

" a vénasszonyok "

Honnan veszed hogy az idősek mind ilyenek?Százalékosan a fiatalok között legalább annyi műveletlen van nem gondolod?Nem gondolod hogy egyes egyéneket kellene mondani?

Nekem a szomszéd öreg néni anno, mikor járni tanultam, rácsapta a kezemre a vasajtót. Illetve csapta volna, ha a nővérem reflexei nem működtek volna elképesztően. Nem köszönte meg, amit utána kapott a 14 éves nővéremtől..

(Lakótelepen laktunk, két vasajtó közt próbálgattam állítólag az első lépéseket. A néni egyértelműen látta, hogy ott vagyok, és az ajtóba kapaszkodom..)

http://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__terhes..

Szia! Hát, sajnos tényleg sok ilyen eset van. Itt a belinkelt kérdésnél hasonló sztorikat olvashatsz. Ahogy elolvastam a tiédet, az jutott eszembe, hogy remélem, legközelebb a forgóajtóval ezt a banyát kapják telibe. És most lehet lepontozni, anyukák, de ha az enyémmel történt volna, lehet, hogy feltörlöm vele az előteret...

Rájuk legyen tekintettel mindenki, de ők nem nagyon vannak...sokszor látom, hogy a vonaton, villamoson a kismamák állnak...a vicc az, hogy ha valaki át akarja adni a helyét, akkor tuti ott terem egy idős, hogy rikácsoljon, a helyért, mert az jár neki. De velem is esett már meg, hogy mankóval közlekedtem, és kirúgták alólam, mert nem mentem arrébb...örültem, hogy siekrült olyan helyre állnom, ahol tudok kapaszkodni. Bár az se volt rossz, mikor 2 bőrönddel álltam a villamoson, tömeg volt, és egy idős bácsi végignézett rajtam, majd jól irányzottan megtaposta a lábam(szandálban voltam), és hozzátette, hogy "legközelebb majd arrébb állsz".

Persze, kapjanak tiszteletet, mert idősek...én azt mondom, hogy az kap tiszteletet, aki kiérdemli.

Az tuti, hogy én leordítottam volna a haját is. Ennyire hogy lehet valaki bunkó???Bezzeg ha vele történt volna...Még szerencse, hogy nem lett semmi baja a kisfiatoknak!!!

Velem történtek:

Cukorterhelésre kellett menni, ugye laborban elsőbbséget élveznek a kismamák, cukorterhelésre várók. Ott álltunk többen is elég nagy pocakkal, de az idősebb asszonyok úgy sprinteltek be, hogy az csuda.

Cora-ban nézelődtünk, válogatom a zöldségeket. Középkorú nő jön szélsebesen, hadonászik a kosárjával, kb 2 cm-en múlt, hogy hasba nem vágott.

Babakocsival próbáltam bejutni a postára több kevesebb sikerrel, kifelé már nem nagyon boldogultam, és csak 1 (!) fiatal jött oda, hogy segítsen. Pedig voltak még jó páran.

Én a helyedben biztos hogy elküldtem volna a halál f..ra.

Velünk csak egyszer történt ilyen. Kisfiamat a boltban telibe vágta egy öregasszony az ajtóval, mert Ő úgy gondolta, hogy a gyerek várja meg az anyját, ne menjen be egyedül még a két ajtó közé se. Nem tudtam elrántani, mert én még messzebb voltam, a fiam előre futott. Hát azt nem tette ki az ablakba amit tőlem kapott. Rossz passzban is voltam, és ennyi elég volt ahhoz, hogy boruljon a bili. Leordítottam a fejét és elküldtem melegebb éghajlatra.

Őszintén szólva nem bánom, és remélem hogy kicsit elgondolkodott és több gyerkőcre nem fogja rácsapni az ajtót.

Nekem is van egy esetem az öreg bunkó faszikról!

Vidéken lakunk kisvárosban, kb. 3 hónapos lehetett a lányom, mikor be kellett mennünk időpontra az önkormányzathoz ügyet intézni. Tőlünk 5 volán busz megállónyira van, gyalog nem mertem nekivágni az útnak.

Mózeskosaras babakocsival voltam, és a buszozáshoz totál béna. ( szülés előtt sok évig volt céges autóm, de azt le kellett adnom, így buszra váltottam)

Szóval megnéztem a menetrendet, jött is a busz, igen ám, de olyan, amire azt mondják, hogy panorámás, amivel külföldre utazik az ember. Tökre kétségbe estem, hogy mi lesz, hogy fogunk felszállni.

A sofőr nagyon rendes volt, itt amúgy az a szokás, hogy felszállni csak az első ajtón lehet, a többin csak le ( bár lehet, hogy mindenhol így van).

Szóval, mondta a sofőr, hogy utolsónak szálljak fel a babával és majd megoldjuk. Hozzáteszem, egyetlen ember segített felrakni a kocsit, egy cigány fiatalasszony az óvodás korú kislányával aki amúgy szintén segítségre szorult volna. ( azóta sem felejtem el neki, a sofőrön kívül ő volt az egyetlen aki mellém állt)

Felszálltunk, és a babakocsi beékelődött a sofőr mellé, eltorlaszolta az első ajtót, onnantól senki se előre ,se hátra. A sofőr végig kedves volt, én mentegetőztem, hogy nem tudtam, hogy különböző buszok járnak, én azt gondoltam mind alacsony padlós, normál, kétajtós busz, mert olyanokat láttam előtte, bár nem figyeltem.

A sofőr minden megállónál bemondta, hogy kivételesen az első ajtót nem lehet használni, aki fel akar szállni, az is menjen hátra. Jól megkavartam a menetet, de csak az öregek rikácsoltak és fel voltak háborodva, hogy mit képzelek, hogy felszállok babakocsival. Mintha nekem nem lett volna jogom ugyanúgy utazni mint neki. Volt egy fószer, aki magából kikelve ordított, hogy ő nem akar hátul leszállni, neki jobb elől. Több megállón keresztül szidalmazott, ettől a vénasszonyok is bátorságot merítettek, mert persze az összes ott ült elől. Én pedig hallgattam és alig vártam, hogy véget érjen életem majdnem leghosszabb útja.

Ha én is visszaforgathatnám az időt, én is jól beolvastam volna az összes vénnek, akik azt gondolják, hogy öregségükre övék a világ, a busz, a közért, a tejföl és minden...remélem én soha nem leszek ilyen.