3 évessel az egész nap kiabálás, veszekedés, büntetés?

Igen, féltékeny. Nagyon rossz, amit csinálsz. Szeretni kéne még látványosabban, és nem büntetni.

A kicsi NE zavarja reggel, amikor álmos, NE vigye oda az ő zokniját, mert az ÖVÉ, a nagy válasszon poharat először, a kicsinek még úgyis mindegy, de után a pohár marad, mert ő választotta.

Ha kap valamit, trombitát, játékot, zoknit, az onnantól az ÖVÉ. NEM KÖZÖS. NE VEGYE EL A KICSI!!! Neki csak a játékai vannak, pont olyan, mintha tőled valaki elvenné a kocsidat - hogy fel lennél háborodva.

Viszont: ő sem veheti el a kicsi játékait, DE ha kölcsönadja a sajátját, akkor játszhat a kicsi játékával.

Ha ezeket betartod, nem lesz gond, de őt is dícsérni kell.

Kicsit úgy jött le, hogy a kicsi a tökéletes, az ártatlan, pedig a nagy sem bűnös és ő is legalább olyan tökéletes. De nem így látszik az írásodból. Szugerálod belénk, hogy a kicsi aranyos, a nagy meg nem értékeli és bántja a kicsit. Pedig szerintem nem így van...

Nálunk én voltam a "nagy". Elhiheted...

Amikor elolvastam, nevettem. Mintha én írtam volna......

Tanácsot nem tudok adni sajnos.

Hááát igen, a hugi nálunk is a cuki, a 3 éves meg az ördög.

Nehéz ez az időszak.

3. vagyok. Ő még oviba sem jár. Apa este7kor jön.

De nálunk kezdetektől nehéz volt a fiúnkkal.

A kislányunk meg kis cuki alkalmazkodó, sosem síró, bújós.

Szia!

Nálunk is hasonló a helyzet, annyi különbséggel, hogy a kicsi még csak 8 hónapos. Én is sokat kiabálok, büntetek. Egyik újévi fogadalmam, hogy ebből visszaveszek, sokkal de sokkal kevesebbet fogok kiabálni, megpróbálok türelmesebb lenni. Sokat foglalkozom a nagyobbikkal, de Őt semmi nem köti le sokáig. Ebbe is belekap, abba is belekap, a vége az, hogy szinte semmit sem csináltunk, de az sokáig tartott. Karácsonyra kapott 2 személyes játékokat, direkt azért, hogy együtt játszunk. De nem, 2 perc és már dobálta, szórta szét.

Amit az első írt a játékokról ,ahhoz én is keményen tartom magam és Őt is. Nem veheti el a kicsitől a játékát, csak azután hogy elkérte és vitt neki mást helyette. A pici még úgysem érti, de a fiam szokja a helyzetet. Mindig azt mondom neki ,hogy nem kell a huginak odaadni a játékaidat, de akkor Te se várd el, hogy Ő odaadja az övét. Ilyenkor már mondja is, hogy fifit-fifti, én odaadom az enyémet, e kérem és is a tiédet.

És a végére: türelem, türelem és türelem!!! (tudom, könnyű mondani)

Nálunk is totál ugyanaz a helyzet csak annyi a különbség hogy a kicsi is fiú. A nagy három lesz két hét múlva a kicsi pedig 14 hónapos.

Kb. egy órája történt kiürült a kóla és a flakon a földre került.... mindkettőnek az kellett, mondom osszátok el te játszol vele egy kicsit majd a tesó de nem ... jó akkor keresek egy másik üres flakont, de mivel más fajta volt (sprite) nem kellett senkinek továbbra is a másikért folyt a harc. 10 -15 perc után már senki sem játszott a flakonnal.

Kitartás remélem hamar túljutunk ezen a korszakon.

Tanacs: van olyan ingyen hivhato szam minden varosban, h gyerekpszichologus. Felhivod, elmondod neki a helyzetet es praktikus tanacsokat fog adni.

Vagy legalabb meghallgatod egyszer es eldontod, hatha van valami hasznalhato belole.

Nem nalunk, hanem egy ismeros csaladnal volt kicsit hasonlo, ott 3 gyerek van, ket lany, a kozepso kisfiu. A kozepsovel voltak problemak a legtobbszor. Az apjara is feltekeny volt, stb...azon felul hogy mentek az irigykedesek. Egy telefon segitett. Azt kellett jatsszaniuk, hogy o a kiskiraly a csaladban es a lanyok a hercegnok, de a nagykiraly es a nagykiralyne dont...szoval valami hasonlo, de nyilvanvalo hogy minden problema egyedi es ezek szakertok a telcsi masik vegen, meger egy probat.

Off-olok,bocsánat,de valahogy úgy érzem,hogy ezt most le kell írnom,és előre is sorry ha valakit megbántok vele,nem áll szándékomban.:-)

Ezek miatt nem szeretnénk többek közt több gyereket a férjemmel.Én középső gyerek vagyok,és sokáig én voltam a kicsi,aztán jött a húgom,na onnantól kezdve minden szem rá szegeződött,még az enyém is persze,mert imádom,de ezt egy gyereknek nem tudod elmagyarázni,hogy ugyanúgy szeret anya mint eddig.Én nem tudom elképzelni,hogy ugyanúgy lehet szeretni (és tudom,hogy most sokan a szívükhöz kapnak,hogy dehogynem,és ők is ugyanúgy szeretik a gyerekeiket stb.),de nekem miután 1 kisfiam van,ő A TÖKÉLETES a hisztijeivel,próbálkozásaival együtt.És nem hiszem,hogy ha születne még egy babám,akkor őt ugyanúgy ítélném meg,mert mindent hozzá viszonyítanék.Ami persze nem jó,de én így képzelem.A másik ami miatt én nagyon ki lennék,hogy nincs annyi időm rájuk mint amennyit én szeretnék,nyilván mert megoszlik a figyelem stb.Szóval 100 szónak is 1 a vége,én nagyon úgy érzem,hogy te is jobban szereted a kicsit,mert ő még kicsi,édike meg minden,és ezt még ha nem is így van (mert gondolom nem),akkor is érzi a nagy gyermeked is....Ő amúgy is egy nehéz időszakát éli a kis életének,meg kell bírkóznia saját magával,veletek,bontakozik az egója...és ami fontos,hogy képzeld bele magad,egy ideig csak ő volt,és most egyszercsak ott egy másik kisgyerek,aki "elveszi" anya szeretetét,figyelmét stb.Többet dícsérd mindenképpen,és imádd!Akkor meg fog ez oldódni szerintem.Még egyszer bocsi,nem bántani akartalak!!!Buék!