Aki tudja, hogy nem szívesen várják vissza a munkahelyén, milyen érzés?

Már az első gyerekemnél tudtam, hogy oda nincs visszaút. Mivel mindig is három gyereket szerettünk volna, így egymás után jöttek, Hármaska még pocakban. Kettes és Hármas között azért elgondolkoztunk, hogy mi is legyen, de az tűnt a jobb megoldásnak, hogy most jöjjön a Hármaska. A férjem és én is képezzük magunkat ezerrel (na jó, inkább ő), munkahelyet váltott, ami biztosabb (nak tűnik), több pénzzel jár. Én már most kezdem felmérni a terepet, hogy mi is lesz, ha a pici betölti a 3-at. Most úgy néz ki, hogy maradhatok itthon főállású anyának, mellette valamit fogok kezdeni magammal is, talán egy kis boltot nyitok... Ötletem több is van, majd meglátom, hogy melyik is lesz a nyerőbb.

Lelkileg nem érint a dolog meg, sok-sok éven keresztül kihasználtak engem, most én használom ki őket. A közvetlen kollégáim már nincsenek ott, gyakorlatilag vadidegen közegbe kerülnék vissza.

Ami még eszembe jutott ezzel kapcsolatban:

Nem biztos, hogy én vagyok a rosszabb helyzetben. Baráti, ismerősi körben több anyuka is van, akiket visszavártak.

1. anyuka: gyakorlatilag a munkahelyéről ment szülni. Egyik napon dolgozott, másik napon szült. A főnöke kerek perec közölte még a terhessége alatt, hogy max. egy évet tudja nélkülözni táppénz+tgyás+gyed, ossza be. Egy éves volt a gyereke, amikor visszament dolgozni.

2. anyuka: 1,5 éves volt a lánya, amikor felajánlottak neki egy cégen belüli állást, "most vagy soha" - ez ugyan nem hagyta el a száját a munkáltatónak, de utalt rá. Annyit tudott kicsikarni a főnökéből, hogy csak 6 órás legyen.

3. anyuka: 1,5 éves volt a fia, amikor visszahívták dolgozni. Nem ment. 3 éves 1 hónapos volt a csemete, amikor megkapta a felmondását - egyik napról a másikra. Én legalább tudom, hogy X. idő múlva nem lesz állásom, de ő nem így készült.

No most írok egy jót.

Veszélyeztetett terhes voltam, feküdnöm kellett, a 9 hónap felét gyakorlatilag kórházban voltam. 2 éves volt a kicsi, mire bevették a bölcsibe.

Visszavártak, csak ép nem tudtak a régi helyemre visszarakni, no meg elvileg jobb munkakört is kaptam, hogy onnan könnyebb lesz hirtelen menni, ha muszáj a bölcsibe. (belázasodik a gyerek stb.)

Erre tegnap szépen elém rakták a papírt, hogy köszönjük viszontsemlátásra. Köpni nyelni nem tudtam. Mielőtt várandós lettem rendbe vágtam az egyik ágazatot (az utódom a mai napig az én kialakított rendszerem és útmutatásaim alapján dolgozik), miután visszamentem rendbe vágtam a másik ágazatot mire nagyjából kialakítottam a rendszert mehetek.

Kihúztam őket a csődből, minden ellenőrzésen végre valahára megfelelünk és elküldenek kisgyerekkel az utcára! A helyettes egyedülálló meg főállásban marad!